mandalay, myanmar

   Keserves kutyavonyításra ébredek, jó fél percig hátborzongatóan hangos aztán hirtelen vége. Ennyi volt, valami autó csaphatta el lent az utcán. Az élet megy tovább, a forgalom zaja egy cseppet sem csökken. A ma éjszakai szobám kicsit sem volt jó választás, mintha Mandalay összes forgalmát az én ablakom alatt vezették volna el. Egész éjjel dudálás, fékezés, ordibálás, ráadásul a szállás csatornarendszerének fővezetéke is pont ezen a szobán megy keresztül. Egyszerűen befut a mennyezeten jobbról az ablak fölött a sarokig aztán le és végül eltűnik valahol az ágyam alatt. Reggel nem is kell óra a felkeléshez elég a zuhanyzóból jövő vízcsobogás hangja. De a kutya gyorsabb volt ő nem sokkal hat után akarta megtenni az utat az út egyik oldaláról a másikra az emberek meg fél hét körül keltek valahogy úgy, ahogy én is terveztem.

Mai úticélom Mingun, ahová hajóval igyekszem, de csak a reggeli kávé után, mert hát anélkül nem reggel a reggel. Lenn az utcán már a szokásos forgatag, a kikötő jó három kilométer így megkérdezem a sarkon várakozó riksást. Néhány perc múlva már a forgalomban haladunk, autók jobbról, balról szinte karnyújtásnyira. Ebben az országban a riksa, tuk tuk vagy tudomisén mi, egy egészen új fajtáját fedeztem fel. Itt szigorúan kerékpáros meghajtás, egy olyan oldalkocsival amiben egymásnak háttal vannak elhelyezve az ülések. Én most a menetiránynak háttal ülve szemlélem a reggeli utcaképet. Épp egy teázó mellett haladunk el az orromban érzem a friss samosa illatát. Jó volna beülni mégsem szállok ki, inkább majd a kikötőben.

 

Ez az első találkozásom az Irrawadyval. A kikötőben minden még zsúfoltabb mint a város utcáin, árut rakodnak, hajók érkeznek-indulnak, asszonyok mosnak lenn a vízparton lévő nagy köveken. A kikötő megnevezés túlzás talán, legalábbis abban a tekintetben ami az európai embernek először eszébe jut. Itt csak csupasz homokpart, néhány palló és egy poros kibetonozott lejáró jelzi hol vagyunk. Na meg a rengeteg féle hajó, tea és étel árusok, szemétben turkáló gyerekek. Sok család itt él valami ócska összetákolt sátorban, néha négy-öt gyerekkel. Hogy miből az, talány. Kicsit lehangoló a szegénység de a folyó maga tényleg fennséges ahogy a reggeli ködben hömpölyög.

A Mingunba tartó hajón gyakorlatilag csak külföldiek vannak hiába, ez Mandalay környékén az egyik olyan látványosság amit nagyjából mindenki megnéz. A területet alig két óra alatt bejárom, aztán a Hsinphyumae pagodánál egy árnyékos részen ücsörögve teázom a hajó indulásáig. Késő délutánra érek vissza Mandalaybe, ahol összefutok az Inle tónál megismert francia és német útitársammal. 

Mai utolsó programom a Mahamoni Paya meglátogatása, ahová este nyolc előtt pár perccel érkezem. Már vadul rázzák a kis kézi harangot, ami a zárás közeledtét jelzi. Negyed órám marad végigjárni az aranyozott falak és szobrok közt, amiből több tonnányit rejt az épület. Még az esti fényekben is vakítóan csillog minden, az üstökben füstölők égnek, bódító illatukat kellemes esti szél hordja minden felé. Ellentétben Mingunnal, kedvem lenne maradni és üldögélni itt egy kicsit hosszabban. Furcsa de egészen felvettem ezt a lassú ritmust a néhány hét alatt amióta itt vagyok. Semmi rohanás, az is naponta többször teázással megszakítva. Azt hiszem otthon is valami hasonló kellene, nem mintha ott nem tudnék hosszú órákat remek kávézókban eltölteni.

Visszaindulok, lassan itt az alvás ideje. Az út három-négy kilométer a sötét városon keresztül, nem nagy kedvem van gyalogolni. Megpróbálkozom az utcasarkon álló motorossal, elvinne-e a szállásomig. Angolul persze nem beszél, de értjük egymást legalábbis abban a tekintetben, hogy merre szeretnék menni. A városközpont irányába mutogatok, ő pedig két ujjával jelzi az árat. Ok kettő, de kétszáz, kétezer? Kétszáz kevés lenne, kétezret pedig biztos nem fogok fizetni, inkább előveszek egy tollat, hogy egyértelmű legyen és felírom a tenyeremre, hogy 81/26 ami a 81. és a 26. utca kereszteződése. Erre ő mellé írja, hogy kétezer. Az én ajánlatom ötszáz, vagy marad a séta a jelzőlámpák nélküli szmogos városban amihez nincs kedvem egyáltalán. Végül hétszázban egyezünk meg és tíz percen belül a szállásomtól nem messze lévő csapati árusnál szállok le. Még kihasználom az alkalmat és vacsorázom egy jót, búcsúzom Mandalaytől. 

Holnap reggel el kell érnem a fél hatkor induló hajót. Irány Bagan...egy teljes nap az Irrawady folyón.

#7 halmahera

   Valahol Ternate kornyeken hagytam abba. Halmahera Tidore-al es Ternete-al szomszedos joval nagyobb sziget tulajdonkeppen ezt a terseget hivjak Eszak Malukunak. Mivel a sziget nagy es sztereotip gondolkodasunk ehhez joval fejlettebb infrastrukturat parosit azt hittuk itt majd jol be tudjuk jarni azt a par helyet amit szerettunk volna. De nem, nem igy van itt teljesen elmebeteg modon nincs se busz se vonat, motort berelni szinte lehetetlen, viszont van taxi csak sajnos nagyon dragan es abbol sem sok.

A nehezsegek ott kezdodtek, hogy a tervezett Ternete-Sofifi komp nem ment illetve nem a megadott idoben. Igy kenytelenek voltunk Sidangoliba atkelni. Ez egy kis kikoto kicsit arrebb egy buszterminallal amiben buszok helyett hiena taxisok varakoznak a gyanutlan utazokra. Szerencsere epp volt a kompon egy csalad akik Sofifibe tartottak es jo fej modon elvittek minket is. Vegul kiderult, hogy teljesen feleslegesen mert bar ez a fovaros, az egesz inkabb bodevarosra emlekeztet leszamitva a kisse megaloman varoshazat. A Lolobata nemzeti parkrol pedig senki semmit nem tudott ugyhogy tovabb is alltunk eszakra, Tobelo fele.

Meg ternetei szallasunkon osszefutottunk egy hollandal (vegre egy turista!) aki azt ajanlotta menjunk el a sziget eszaki reszen levo Dukono vulkanhoz. Ugy dontottunk megfogadjuk es a hatralevo par itteni napot vulkanmaszassal es tengerpartok bejarasaval toltjuk. A tengerpartok hasonloan komolyak mint az eddigiek nulla darab ember es kilometernyi feher homokos part. A LP azt irta, hogy itt nem kell hollywoodi sztarnak lenned, hogy legyen egy sajat tengerpartod vagy akar egy szigeted. Tenyleg igy van.

Mai nap viszont vegre eljutottunk Mamuya-ba ahonnan a Dukono csucsa kb. 3 orai menetelessel elerheto. Hosszas egyezkedes utan reggel 7 korul utnak is indultunk, motoros taxival (ojek) nagyjabol 300 meterig vittek fel onnan pedig a tovabbi 1000 metert labon tesszuk meg. Az elso szakasz kellemes lankas kokuszultetveny, mikor a helyi vezeto (nelkule nem megy mert o tudja az utat) elojon az erdobol egy friss kokuszdioval, mar ertjuk miert nincs nala se viz se semmi egy bozotvago kesen kivul. A friss kokusznal jobb ital pedig nem is kell. Kenyelmesen haladunk felfele, az ultetvenyeket felvaltja a suru tropusi esoerdo, keskeny osvenyunk vegig emelkedik, csak a vizmosasokon valo atkeleseknel kell leereszkednunk viszont ezekbol jo sok van. A paratartalom nagyon magas es minden vizes az ejszaka hullott esotol.

A tavolban mar halljuk a vulkan hangjait, kicsit feljebb pedig mar erezzuk a kenes illatot a novenyek pedig vastagon be vannak lepve szurke hamuval. A harmadik szakaszon eltunik az erdo, majd egy bambusznadas szakasz utan a teljes novenyzet es megpillantjuk a krater peremet meg mindig korulbelul egy oranyi utra. Magas fustoszlop emelkedik ki belole, nagyjabol 5 percenkent oriasi robaj kisereteben. Mar innen is olyan a hangja mintha egy agyut sutnenek el. A Krater fele vezeto ut vulkani hamun es megszilardult kozeten keresztul vezet, holdbeli taj. 

A szilard reszt kovetoen mar mezitlab megyunk, igy a legkenyelmesebb a vastag hamuban. A krater szelen pedig mintha a pokolba neznel le. Erdemes ovatosnak lenni mert egy egy robbanaskor fel embertestnyi koveket lo fel tobb szaz meternyire repkednek mint a repeszek de a legtobbjuk a kraterbe hullik vissza. Oriasi a fust ezert kicsit visszaereszkedem de amint tisztul ujbol fel es ezuttal teljesen lelatni a kitisztult kraterbe. Szep szabalyos az aljan egy egeszen kis izzo lyukkal, amibol kenes fust szall felfele. A hangja innen olyan mintha egy repulogep hajtomuve mellett allnal kozvetlenul, robbanaskor pedig oriasi fustoszlop emelkedik fel es kovek zaporoznak. Oriasi erok szabadulnak fel szinte elkepzelhetetlen. A kraternek ezen a reszen viszonyleg biztonsagban vagyunk, bar a guide jo ketszaz meterrel lejjebb ucsorog azt mondta o ide nem jon fel inkabb vigyaz a szandalomra.  Az o adrenalinaszintje valoszinuleg toredeke a mienknek.

Tudjuk ki az ur ezert jo negyedoranyi bameszkodas meg fotozas utan lefele indultunk. A sziklas reszen oriasi robaj megint, hatranezve pedig egy fel teherautonyi ko repul a krater felett, epp jokor jottunk el bar kozelrol jo fototema lett volna. Visszafele sem gyorsabb az ut ezer meter fel es ugyanennyi le, ilyen klimaban kicsinalja az embert. Meg szerencse, hogy a faluban van termalforras, ami az egyik legjobb dolog a vilagon. Ha vulkan van, forroviz is van es agy ilyen menet utan ez a legjobb a halalan levo turazonak. A helyi nok mosnak a fel meteres vizben kicsit tavolabb, szol a zene az oriasi fak gyokerei kozul pedig folyik a kristalytiszta kb. 40 fokos viz te pedig lebegsz az arnyekban. A nap vegere nem is lehet jobb befejezes. Udv mindenkinek! Tobelo, Indonezia.

#6 tidore

   Eszak Maluku szigetei meg mindig lenyugozoek az emberek pedig tovabbra is vegtelenul kedvesek. Europaikent szinte teljesen indokolatlanul annyira pozitivan meg vagyunk kulonboztetve, hogy az neha mar tulzas. Azon tul, hogy mindenki messzirol koszon, tegnap peldaul fenykepezkednunk kellett a szallasunk tulajdonosanak harom unokajaval, akiket erre az alkalomra kulon at is oltoztettek. Ezek utan pedig este az itteni angol kurzus tanorajara hivtak meg mint erdekessegeket nomeg mint akikkel lehet a nyelvet gyakorolni. Volt tea, sutemeny meg minden alig birtunk elszabadulni a vegen mindenki egyesevel le akart fenykepezkedni velunk termeszetesen szigoruan mobiltelefonnal. Kedves emberek szo ami szo.

Tidore, ami Ternate kikotojebol kevesebb mint fel oras kompozassal erheto el hasonlo ertekeket rejt mint az eddig leirt helyek. Mar a kompozas is eleg erdekes errefele, ugy mint szinte barmi mas. A kompon peldaul az ott dolgozok tartanak baromfit aminek a tarsasagaban jo kilatas mellett meg is ihattuk a reggeli kavenkat. Kikotes utan a sziget felfedezesere a szallasadonk egyik motorjaval indultunk. Amint egy helyi meglat rogton integet es a megszokott "Hello Mister!"-t kiabalja, aki pedig nem az nagyon furcsan nez hosszasan utanad. Ma egyebkent epp arra gondoltam, hogy vegul is ez ertheto bizonyos szempontbol, mert az itteniek nem tul sok europait latnak legfeljebb csak a tv-ben. Itteni tartozkodasunk alatt mi peldaul egyetlen egyet lattunk azt is csak tiz percig. Igy aztan amikor atmotorozik az ember egy-egy telepulesen az nagyjabol olyan lehet mintha annak idejen a nyolcvanas evekben nalunk mondjuk Szabolcs megyeben, a vasarnapi misere igyekvo emberek ket szenfekete ghanai negert latnanak egy simsonnal elhaladni es kozben mosolyogni.

A sziget nem tul nagy egy szep stratovulkan, a telepulesek pedig korben a part menten elszorva vagy keves kivetellel a sziget belsejeben fekszenek. A sziget belseje pedig mar jo magasan a vulkan lejtojet jelenti ahonnan a kilatas szebbnel szebb ahogy felfele halad az ember. A kilatas szebb, a homerseklet pedig kozelit a forrosagtol az elviselheto kellemes huvos fele. A kilatasrol mehany kep alabb talalhato. Holnptol a hatralevo idoben Halmahera a cel, valamikor onnan jelentkezem legkozelebb. Udv addig is. Tidore, Indonezia.

#5 ternate

   Rovid makassari kiterovel reggel vegul Ternate szigeten kotottunk ki. Furcsa, de a Banda szigetekrol illetve Lease-rol Ternatera eljutni olcsobb ha eloszor elmegy az ember Sulawesire aztan onnan Ternatera mintha kozvetlenul Ambonbol repulne. A maradek egy napot amit pedig a varakozassal kell tolteni Makassar nem tul vonzo varosara lehet szanni. Zsufolt es szennyezett Indonez nagyvaros a maga osszes jellemzojevel. Raadasul a szokasos delutani eso sem maradt el. Reggelre viszont egeszen mas kep fogadott a Halmaheraval szomszedos Ternate szigeten.

Errefele ugy nez ki a vilag, hogy valahol a sziget kozepen van egy oriasi vulkan ami tulajdonkeppen letrehozta az egeszet es ezt az utolso kitores ota megtelepedett flora es fauna szinte vegtelenul szinesse varazsolja. A tenger alatt oriasi korallmezok, halrajok milliardnyi apro szines csiktol a nagyokig, a felszinen pedig fulledt paras esoerdok, szerecsendio es szegfuszeg ultetvenyek. Erdekes ellentet, az elet egyik legsokszinubb megjelenese epp egy idozitett bomban burjanzik. De ugy tunik, nagyon jol elvan itt mindenki, pezseg a delutani piac halak, gyumolcsok szinte vegtelen mennyisegben szinben es fajtaban, fuszerek es persze ami az itteni elet elvalaszthatatlan resze mindezek egyvelege, a jol es valtozatosan elkeszitett etel. A jo etvagyhoz panoramakent pedig a hatterben a Gunung Api Gamalama magasodik fennsegesen a maga 1715 meteres csucsaval. Csak ne lenne ilyen kibirhatatlan a hoseg napkozben. Oke oke menjek a fenebe, dehat ha egyszer igy van..:) Lassan itt a vacsoraido, csatlakozunk a parton hevereszo vagy valamelyik kajaldaban ucsorgo helyiekhez egy jo fogasra. Udv mindenkinek, remelem jol vagytok mindannyian! Ternate, Indonezia.

#4 banda

   Ott kezdodott, hogy a reggel 7:00-kor indulo gepunk fel nyolckor sem volt sehol. A Banda szigetekre ketfelekeppen lehet eljutni, vagy repulogeppel ami egy lerobbant kavedaralohoz hasonlit leginkabb es hetente ketszer megy osszesen, vagy komppal ami 8-10 ora es legkozelebb januar 22-en indul. Mi az elozot valasztottuk mert nincs sok idonk, de ez sem volt egyszeru. Egy oranyi repules utan meglattuk a repteret ami osszesen egy aszfaltcsik es ha epp nem jon gep tehat szinte barmikor, be lehet menni es setalgatni vagy ucsorogni. Ennek nem sok ertelme volna onmagaban de pont jo kilatas nyilik a szemben levo vulkanra es a masik oldalra is igy jo talalkozohely a falu apraja nagyjanak. Az idojarasi kaosz itt is erezteti hatasat igy eddig minden nap esett ami itt kb. ugy nez ki mint amikor beallsz egy kocsimosoba csak kellemetlenebb. Tegnap volt foldrenges is, a szomszedos de joval messzebb levo Kei szigetek kornyeken. Eleg erdekes erzes de itt nem nagyon torodnek az ilyesmivel legfeljebb csak annyit, hogy "ja, tenyleg delutan volt foldrenges, szokott lenni". A tenger alatti elovilag viszont paratlan meg igy igazan jo fenyek nelkul, borus idoben is. Ennyi fele korallt meg sosem lattam mint itt. Kepek sajnos most nincsenek mert a helyi altalanos iskolaban ulok es a kapcsolat inkabb lassu mint gyors igy majd kesobb toltok fel. Udv addig is, remelem jol vagytok mindannyian. Banda szigetek, Indonezia.