újra itthon

Egyszer minden véget ér és mivel ez az egy hónap nagyon jó volt úgy érzi az ember, nagyon gyorsan eltelt az idő. Pedig rengeteg dolog történt és emiatt furcsa módon egyszerre olyan érzés is motoszkál bennem, mintha már legalább fél év múlt volna el az első bangkoki vacsora óta. De talán ilyenkor ez mindig így van.

Az utazás alatt készült fotók nagy része az alábbi kötetekbe lett összegyűjtve, jó böngészést hozzá.

Ezzel az utolsó bejegyzéssel mindenkinek köszönöm aki olvasott, remélem nem volt unalmas. Ez az utazás végetért, ígyhát most ennek a blognak is

VÉGE.

szingapúr

CHRISTMAS TIME IN SINGAPORE  Miutan elhagytuk Melakat egy jo kis ot fogasos kinai kajalas utan, a hosszadalmas hataratlepesi procedurat leszamitva nagyjabol negy ora alatt mar Szingapur egyik buszallomasan voltunk. Mivel azt az infot kaptuk melakai vendeglatonktol, hogy kozvetlenul karacsony utan nehez jegyet kapni vissza a fovarosba meg itt helyben foglaltunk is harom helyet a 26-i. ejszakai jaratra es azzal a tudattal, hogy akkor most minden sinen van bele is vetettuk magunkat a varos forgatagaba.

Szingapur esovel fogadott minket. December 24-en az europai embernek nem meglepo a csapadek az viszont igen, hogy emellett majdnem harminc fok van es atlagosan 80 szazalekos paratartalom. Az otthoni idojarasra az emlekeztet legjobban, amikor egy foliazott ablakokkal rendelkezo epulet belsejebol nezel kifele ahol cca. 17 fokon nyomjak a legkondit es az agyad arra gondol, kint biztosan meg hidegebb van. Pedig egyaltalan nem sot ellenkezoleg, sokszor kibirhatatlan a melegben maszkalni egesz nap. Pedig Szingapurral nekunk meg szerencsenk is volt a viszonylag enyhe idojarassal. Szerintem egesz biztos, hogy Delkelet-azsianak ezen a reszen sokkal tobb embert gyilkolnak meg a klimaberendezesek mint a malaria es a dengue laz egyuttveve.

Az a hireszteles, hogy Szingapur draga sajnos igaz. Es mivel igy van az olcsobb szallasok altalaban tele vannak vagy pont nincs harom embernek hely ahogyan nekunk kellett volna. Nehany Little India negyed beli sikertelen probalkozas utan tovabb alltunk a North Bridge Road kornyekere ahol az itteni viszonyokhoz kepest meglepoen olcson kaptunk szallast a "Cozy Backpacker House" nevu helyen. Ez leginkabb a kollegiumi eveimre emlekeztetett, viszont csak 12 SG$ volt egy dormbed ejszakankent es meg a reggeli is benne volt (toastkenyer, koolajszarmazek szeru lekvar es avas vaj nemi 2in1 tipusu porkaveval kiegeszitve). Viszont volt melegviz, ugyhogy a lassan mar egy honapos kinttartozkodasom alatt harmadszor sikerult egy jot zuhanyoznom.

Az esti zuhanyzas kozben az jutott eszembe mennyire erdekes megfigyelni a delkelet-azsiai regiora annyira jellemzo kontrasztokat. Szingapur vs. Sukau peldaul remek pelda. Persze nem a zuhanyzo volt itt eszmeletlenul kiemelkedo - bar Sukauban egy deszkakbol osszeszogelt bode volt a furdoszoba benne egy nagy piros muanyag dezsa megtoltve tejeskavera emlekezteto barna folyovizzel amiben zuhanyrozsa gyanant egy muanyag talka uszott, szoval akar ez is - hanem a varos ami a furdoszoban kivul elterult. Amit Kuala Lumpur high tech vilagarol irtam az itt sokszorosan ervenyes. Fokent este nagyon szep latvany, amikor ki vannak vilagitva az epuletek. Aki erre jar okvetlenul este tegyen egy setat az uzleti negyed es a durian alaku szinhaz kornyeken.

Szinten jo idotoltes Little India, az Arab negyed es Chinatown, bar a kinaiak nekem mindig egy furcsa nepseg maradnak lehet, hogy amiatt mert a vilagnak lassan mar nincs olyan szeglete ahol ne talalkozna veluk az ember. A kajajuk viszont elkepesztoen jo, akar az itteni indiai koloniae meg valoszinuleg az araboke is, bar ez utobbit vegetarianus leven nem probaltam.

Szingapur oriasi forgatag, egy olvasztotegely ahol mindenfele ember megtalalhato, igyhat a varos maga is egy multikulturalis egyveleg es szerintem pont ez az egyik legvonzobb arca. Igaz, a 'fejlodes' eredmenyekeppen talan ez az az orszag ahol az egy hektarra eso plazak szama a legnagyobb a vilagon es kezd eltunni a regi varos, azonban ez meg nem olyan szornyen zavaro. A szallasunkon rengeteg regi fekete-feher foto volt kirakva a regi Szingapurrol, ezeket elnezve mar termeszetesen oriasi a valtozas de a mai nagyvarosok szerintem szinte mindenhol nagyjabol szaz eve voltak elhetoek ugyhogy ilyen teren itt sincs meglepetes. Az viszont eltero, hogy meg az oriasi forgalom ellenere sem latsz sehol forgalmi dugokat. Mondjuk az is igaz, hogy egyaltalan nem ritka az iranyonkent(!) ot plusz egy busz forgalmi savos varosi fouti kiepites. Szoval meg van am csinalva rendesen.

A helyi metrohalozat is irigylesre melto csakugy mint Kuala Lumpurban. Viszont egesz biztos, hogy itt talalhato a vilag egyik legszerencsetlenebb metrojegy rendszere. A kovetkezo keppen tudsz utazni. Eloszor egy tenyleg nagyon jol kezelheto automatabol megveszed a jegyet, ez cca. 1-2 SG$ aron van. Ezen felul levonnak 1 SG$-t ami a kartya szeru jegy ara es ha visszavaltod az utazas utan ezt visszakapod. Igen am, de ugyanaz az automata adja vissza a penzed, termeszetesen orias sor all elotte es mivel 1 SG$ a visszajaro ami erme, sokszor ki szokott fogyni a keszlet. Igyhat az utazas neha kisse hosszura nyulik, dehat Budapesten ezt mar megszokhattuk.

Az egyik metrovonal 'Harbour Front' nevu vegallomasa - ami megint egy kimondhatatlanul nagy plazaba torkollik - Sentosa szget egyik kapuja. Nem olcso itt eltolteni a napot - leven a helyi fo rekreacios terulet - viszont az itt talalhato kotelpalyas-kabinos velvono es a tenger alatti akvarium-vizivilag minden bizonnyal megeri. A tunyulos tengerpart szerintem mar nem annyira de ez izles kerdese.

A tura utolso allomasa volt Szingapur igyhat az este a gyors pakolase az ejszaka pedig a kuala lumpuri buszozase volt. A hazaut meg nagyjabol masfel nap lesz es ahogy olvasom a hireket az otthoni minusz ot fokrol, nem a faradtsag lesz a legkellemetlenebb.

melaka, malajzia

A RÉGI KERESKEDŐK VÁROSA  Kicsit tobb mint egy hetes borneoi tartozkodasunk utan visszaterve a felszigetre, azon tanakodtunk ket megmaradt uticelunk kozul melyiket vegyuk elsokent szemugyre. Nagyjabol egy hetunk maradt es ez nem sok ket olyan nagy multu varos felfedezesere, mint Melaka es Szingapur. Aztan ugy dontottunk, Melaka lesz az elso.

Melaka ma mar egy kis varos, csak a megmaradt rengeteg regi epulet es a tortenelemkonyvek orzik hajdani fenyet. A hiradasok szerint annak idejen megfordult itt a vilag kereskedoinek java aki a keleti tengereket jarta es volt olyan idoszak amikor 84 nyelvet beszeltek a varosban.

Melaka tortenelme az 1300-as evekre nyulik vissza, ekkor meg csak egy egyszeru halaszfalu volt. 1398-ban egy Hindu herceg, Parameswara a Sziammal folytatott harcok eredmenyekeppen Malakaba menekult es itt hozta letre uj fohadiszallasat. Parameswara alatt Melaka viragzo fejlodesnek indult, leven a varos feluton Kina es India kozt a kereskedohajok szamara kituno hely a kedvezo monszunszel bevarasara.

Eljott az 1405-os esztendo mikor a hires felfedezo, kinai Cheng Ho admiralis erkezett Melakaba. Magaval hozta a Ming birodalom ajandekait es biztositotta uj szovetsegeseit azok sziami ellensegeivel szembeni vedelmerol. Kis ido elteltevel kinai telepesek erkeztek akik a helyi Malaj lakossaggal keveredtek es leszarmazottaik Baba-Nyonya-kent valtak ismerte. Parameswara 1414-ben bekovetkezett halalakor Melaka mar viragzo kereskedelmi kozpont volt.

Roviddel az utan, hogy 1509-ben az elso Portugal hajosok megerkeztek a gazdag kinai fuszer utvonalakat keresve, osszetuzesbe keveredtek a helyi hatalommal. Ennek eredmenyekeppen 1511-ben Alfonso de Albaquerque elfoglalta a varost minek kovetkezteben a szultan Johorba kenyszerult menekulni. Ezzel megkezdodott Melaka Portugal fennhatosaga, amely egeszen 1641-ig tartott. Ebben a periodusban rengeteg epulet epult, tobbek kozt az A' Famosa erod, valamint a misszionarius Francis Xavier altal elkezdodott a keresztenyseg terjesztese is. 

A Portugal idoszak utan 1641-ben egy nyolc honapos ostrom utan a varos Holland kezre kerult es mintegy 150 evig, 1795-ig a Hollandok gyakoroltak a kereskedelem feletti ellenorzest. Ez az idoszak szinten nyomot hagyott a varoson, ami a felsziget kereskedelmi kozpontjakent tovabb erosodott.

Hollandia 1795-os Francia megszallasa utan bekovetkezett atmeneti zavarok utan 1824-ben Melaka tartosan Brit kezbe kerult, a szumatrai Port Bencoolen kikotoje fejeben. A Brit fennhatosag egeszen 1824-1957-ig, Malajzia 1957-es fuggetlensegeig tartott.

A korok es az itt jart hoditok rengeteg emleket hagytak maguk utan. Mivel a varos tortenelmi resze (amit 2008. julius 7-ei deklaraciojaval az UNESCO a vilagorokseg reszenek nyilvanitott) nehany utcabol all, kellemes setaval gyalog minden bejarhato. Leginkabb epiteszeti latnivalok vannak itt, de szamos muzeum is talalhato amikbe egyenkent nagyjabol egy ringgites aron juthat be az ember.

A muzeumok kozul mi csak a tengereszeti muzeumot latogattuk meg aminek reszekent egy regi vitorlas elethu masaba is be lehet jutni. Itt aztan remek kis izelitot kaphat az ember a varos tortenelmebol, megismerheti az itt jart es reszben megtelepedett hajos nepeket, a nyomukban jart fejlodest es sokszor pusztitast is. A belvaros utcaiban a regi kereskedo, - es lakohazak ma mar legtobb esetben muveszeti galeriak vagy antik boltok meg egyeb mas uzletek. Latogatobol eleg sok van, de megsem zavaro a tomeg.

Az epiteszeti emlekek kozul a Hollandok altal epitett Stadthuys valamint az 1753-ban epult Melakai Krisztus Temploma (Christ Church Melaka) es a hegy tetejen mar csak romjaiban megmaradt St. Paul templom kulonosen szep. A hegyrol lefele pedig a Porta Santiago a Portugal A' Famosa erodhoz tartozo egyik es egyetlen megmaradt fokapu lathato. 

Sorolhatnam az epuleteket es a latnivalokat nagyon sokaig, megis inkabb azt mondom aki teheti menjen el Melakaba. Szanjon ra legalabb ket napot akar celtalan maszkalassal deritse fel maga a jobbnal jobb vendegloket, teraszos kajaldakat es a regi korok emlekeit, eljen egyutt a varossal egy kis ideig. 

Aki szereti a tortenelmi hangulatu varosokat biztosan nem fog csalodni.

boldog karácsonyt!

Mivel ilyen tavol vagyok es nem tehetem szemelyesen, ezuton kivanok boldog karacsonyt minden otthoninak, mindenkinek aki olvassa ezt a blogot es persze azoknak is akik nem olvassak. A jokivansagok melle meg termeszetesen sok ajandekot, remelem jok voltatok.

Mire hazaerek, nem szeretnem ha az osszes szaloncukor le lenne kajalva a farol es a papir visszacsomagolva mintha mi sem tortent volna!

Merry Christmas

geseënde Kersfees

gëzuar Krishtlindja

gleckika Wïanachta

miilaad majiid

Shnorhavor Surb tsnund

Eguberri on

З Божым нараджэннем

subho baradin

sretan Božić

Nedeleg laouen

весела коледа

Christmas nay hma mue pyaw pa

bon Nadal

圣诞快乐

bon Natale

sretan Božić

veselé Vánoce

glædelig jul

vrolijk Kerstfeest

gojan Kristnaskon

häid jõule

gleðilig jól

hyvää joulua

joyeux Noël

noflike Krystdagen

bon nadâl

bo Nadal

Ahali tseli

frohe Weihnachten

kala christougenna

jwaye nowel

mele Kalikimaka

christmas sameakh

Krismas ki subhkamna

boldog Karácsonyt

gleðileg jól

naragsak a paskua

selamat Natal

Nollaig shona

buon Natale

sugeng Natal

meri kurisumasu

assegass amegass

Noheli nziza

seun-tan chu-ka-hae-yo

Noela we pîroz be

souksan van Christmas

felix dies Nativitatis

priecīgus Ziemassvētkus

bun Denâ

su Kaledoms

vrolik Kersfees

schéi Chrëschtdeeg

sreken Bozik

arahaba tratry ny Krismasy

selamat hari natal

il-milied it-tajjeb

Nollick ghennal

meri Kirihimete

god jul

eydet mobârak

Wesołych Świąt

feliz Natal

baxtalo Krečuno

un Crăciun fericit

C Pождеством Xристовом

ia manuia le Kerisimasi

Nollaig chridheil

Срећан Божић

krisimas yakanaka

Chrismas joon wadhayoon

vesele vianoce

vesel božič

dobro dedek

feliz Navidad

god jul

maligayang pasko

ia orana e te noera

สุขสันต์วันคริสตร์มาส

Noeliniz kutlu olsun

Shuldyr Ymuśton

Z Rizdvom Hrystovym

Mừng Chúa Giáng Sinh

Nadolig llawen

(thx to worldnomads)

sukau, borneo

Sungai Kinabatangan, azaz a helyiek nyelven a Kinabatangan folyo. A hegyi kalandozasok utan attettuk szekhelyunket Sabah keleti reszebe, az 560 km hosszu Kinabatangan folyo partjan elhelyezkedo Sukau varosaba. Mar csak megszokasbol nevezem varosnak, mert amikor elterveztuk hogy ide jovunk a folyomenti tersegben haboritatlanul elo allatvilagot megnezni mi is azt hittuk, hogy az.

A hegymaszas utan ket variacio kozul valaszthattunk. Egyik, hogy befizetunk egy viszonylag draga szervezett utra, mint peldaul a sokat dicsert Uncle Tan Wildlife Camp-je esetleg barmely masik hasonlo, vagy mi probalunk valami kevesbe ismertet keresni. A terkepeket lapozva meg Kota Kinabaluban akadtunk ra Sukaura, ahol az informaciok szerint jo sok allatot lehet latni es van lehetoseg a dzsungelben valo turazasra is.

Miutan a hegyi faradalmakat mar jo fulledt melegben egy ranaui malaj 'etterem' teraszan uldogelve probaltuk kipihenni, majdnem delutan harom ora volt. A buszok errefele eleg furcsa menetrendben jarnak - illetve a menetrend szerintem csak azert van, hogy legyen meg egy embernek munkaja aki megcsinalja. Azt talaltuk ki hogy felszallunk a Kota Kinabalu-Tawau jaratra es elvitetjuk magunkat sukaui keresztezodes elott levo varoskaba, majd onnan meg este Sukauba. Mikor ezt a tervunket eloadtuk, mindenki eleg furcsan nezett rank de vegul belementek, hogy 35 ringgitert elvisznek Kota Kinabatanganig es onnan majd menjunk ahogy tudunk.

Az utra amin haladtunk - a Sabahot nyugat-kelet iranyban atszelo A4-es ut - nem eppen az jellemzo, hogy tele van tuzdelve egyenes szakaszokkal, a buszvezeto megis Emerson Fittipaldinak kepzelte magat. Vegul nem egesz negy ora utan megalltunk az ut szelen egy vendeglatoipari egyseg mellett es szoltak, hogy akkor nekunk lehet kiszalni. Nagy szerencsenk volt mert a telepulesen levo ket szallashely kozul majdnem siman mar az elsoben kaptunk szallast, harmunknak 40 ringgitert.

Masnap mivel a buszkozlekedes enyhen szolva is gyer Sukau fele, hogy ne teljen feleslegesen a draga ido stoppolassal probalkoztunk. Szerencsere megint, felvett egy helyi olajpalma ultetvenyes, aki pont Sukau fele ment es nagyon jo fej modon nem kanyarodott le egy kilometerrel elobb hanem elvitt a telepules hatarat jelzo tablaig.

Par lepes utan tudtuk, hogy ami eddig a kepzeletunkben Sukaurol elt teljesen ellentetes a valosaggal. Nemhogy nem varos, de nem tevedek nagyot ha ranezesre azt mondom 25 csaladi hazbol meg egy mecsetbol all az egesz. Egeszen hasonlo mint amikor az ember 'B' kategorias western filmet nez, csak itt nem lovak vannak kikotve az ivo ele hanem kecskek heveresznek a helyi vegyesbolt elott, es nem sivatag veszi korul hanem athatolhatatlan oserdo kicsit tavolabb meg olajpalma ultetvenyek. Viszont mint utobb kiderult, egyszerusegeben is nagyon kellemes es remek hely.

A meg keves turistanak koszonhetoen (nemreg epult ide egyaltalan szilard burkolatu ut, sot meg nincs is kesz vegig es innen nem is vezet tovabb semmi) az emberek mindig messzirol integetnek, hangos "hello"-val koszonnek es mindenki rettento jo fej. A hely ket, nem gazdag turistaknak szervezett utakhoz keszult szallasa kozul - amik egyebkent a varostol tavolabb az erdoben vannak - a belvarosi, foterre nyilo (fenti kep) 'Muhimah Homestay'-ben sikerult szallast talalnunk harmunknak 60 ringgitert reggelivel.

A csalad es talan a varos egyetlen angolul beszelo tagja epp rendelkezett turavezetoi engedellyel - ami itt kotelezo - meg egy nagybacsival akinek van motoros csonakja, igyhat megegyeztunk, hogy vigyen el minket a folyon olyan helyekre, ahol lathatunk allatokat sajat elohelyukon. Szerettunk volna latni nehanyat az itt elo, szerintem egyik legviccesebb allatbol a proboscis majombol, orangutanokbol, borneoi elefantbol es a sokfele itt honos madarbol meg mindenfele elolenybol. Mar este hajora szalltunk, es a folyo mellekagaiban rengeteg, a fak tetejen vacsorazo proboscis majmot lattunk. Ezek szerintem teljesen ugy neznek ki a fak tetejen labukat logatva mint az Octoberfest-en ulo sorhasu nemetek csak sokkal nagyobb az orruk. Kajalgatnak mint a tobbi majom es nezik a hulye turistakat a melyben.

Rajtuk kivul akik szerintem a legjobb fejek errefele, rengeteg eloleny el itt. Egesz kozelrol lattunk borneoi elefantot, krokodilt, silver leaf monkey-t, red leaf monkey-t (bocs a helyes magyar nevuket nem tudom ezert angol), rengeteg szines madarat, monitor gyikokat, nagyon sok furcsa rovart es athatolhatatlan esoerdoket, amiket szerencsere mar vedenek a terjeszkedo olajpalma ultetvenyek miatti irtastol.

Nem sikerult viszont orangutanokat latni amit nagyon sajnalok, de enelkul is nagyon szerencses volt itt minden (es remelem megint meguszom malaria nelkul mert elegge sok volt a szunyog). Rovid megallo utan elhagyjuk Borneot es sajnos mar nem sok idonk marad itt Delkelet-azsiaban de azalatt meg jol megnezzuk Melakat es Szingapurt.

mount kinabalu, borneo

A Mount Kinabalu a maga 4095 meteres magassagaval Delkelet-azsia lagmagasabb hegye. A megmaszasa kulonosebb technikai tudast nem igenyel, viszont kondicio azert jo ha van. Amikor eloszor hallottam rola nem az vonzott igazabol, hogy ez a terseg legmagasabb pontja hanem a hegy sajatsagos szepsege. Mondjuk nalam ez mindig igy van, de most meg kulonosen.

Miutan az ember elintezi a szallast - amit elore kell lefoglalni, mert annak hianyaban az elejen el sem engednek indulni - legegyszerubben minibusszal lehet elerni a park fobejaratat. A busz a kota kinabalui Atkinson oratorony kozeleben levo buszallomasrol indul. Menetrendje nem nagyon van, ha osszejon hat-het ember akkor elindul. Ez europai szemmel furcsa de itt teljesen normalis, mint ahogy az is hogy barhol leintesz egy tavolsagi buszt es tiz percig alkudozol mennyiert vinne el A-bol B-be. De erre most nem volt szukseg, mert idoben kimentunk es volt helyunk a ket oras utra.

A buszban talalkoztunk egy portugal, egy angol es ket cseh arccal akik szinten a hegyre jottek. Veluk nagyon jol osszebaratkoztunk es mindenkinek jol jott, hogy igy tarsulva szetoszthatjuk a kotelezo hegyivezetoi dijat - bar hegyivezetore semmi szukseg de mindegy.

A park fobejaratanal a hosszas egyezkedes utan sikerult befizetni a 100 ringgit csucsengedely dijat, tovabbi 7 ringgit biztositasi dijat, a transzportot a kiindulasi pontig, es a hegyivezeto tovabbi 115 ringittes dijat ami vegul hat fele oszlott. Vegre sikerult elindulni. Mar korabban eldontottuk, hogy a hegyet a lehetseges ket utvonal kozul a Mesilau trail-en fogjuk megmaszni es a Carson Falls fele fogunk leereszkedni masnap. Ezt a tobbiek is jonak tartottak, igyhat kezdodhetett a maszas.

Amit sok helyen olvsahatsz a hegyrol, hogy oreg apokak is felmennek es nem igazan nehez a megmaszasa az csak reszben igaz. Igaz mert nem kell hozza kulonosebb technikai tudas. Nem igaz, mert jo kondicio nelkul eleg nehez az elso par kilometer utan. Keves embernek volt oszinte a mosolya a vallalkozok kozul es azokkal en nem is talalkoztam. A Mesilau trail ket es fel kilometerrel hosszabb a klasszikus utnal, azaz a masiknal amin majdnem mindenki megy. A nehezsegi fok nagyjabol ugyan olyan, viszont az erdo es a novenyzet itt szerintem sokkal szebb.

A maszas ket napos. Az elso nap lentrol a menedekhazakig ami nagyjabol 8,5 km (a rovidebb uton kicsit kevesebb mint 6 km), a masodik nap pedig a menedekhazaktol a csucsig. Van ugyan aki egy nap alatt megcsinalja, sot vannak akik nem sokkal tobb mint ket ora alatt futva teszik meg az utat a csucsig egy hegyi maraton keretein belul, de ezek szerintem mar droidok. A felfele vezeto ut vegig gyonyoru novenyzet kozt halad. Furcsa erdo ez, tropusi novenyekkel es kodparatol meg a rengeteg esotol sajatsagosan mohalepte floraval.

Nekunk a kialkudott arert csak futetlen szallast sikerult kapnunk, a Lagadan menedekhazban, de melegviz legalabb volt. Negy es nyolc agyas szobakban kollegiumi hangulat, kozos konyha es jo fej arcok mint altalaban a hegyi hazakban. Az osszes menedekhaz kozul csak a Laban Rata futott, es kajalni is itt lehet. Meglepoen jol es rengeteg felet foznek. Ha nem fizettel kajat, ehetsz menubol vagy fizethetsz svedasztal jellegu kajat (vacsora 15, reggeli, ebed 40 ringgit).

A 4,5 oras menet utan jol esett megenni egy liter levest (tenyleg annyi volt 15 ringgitert). Rovid beszelgetes utan mi harman es Vitor Hugo Barros Fernandes a portugal eldontottuk, hogy jo koran felkelunk es a maradek ket orat a csucsig meg napfelkelte elott megtesszuk. A koran egeszen elmebeteg modon ejjel ketto volt, de ez itt teljesen normalis idopont. Ez abbol is latszott hogy nem mi voltunk az egyetlenek akik fel haromkor indultak.

A novenyzet 3500 meter utan teljesen eltunik, egy oriasi sziklatomegen kopar de csodalatos taj tarul eled ahol a hold fenye vilagitja meg az utat. A hegy hirtelen megis ugy gondolta nem a legszebb arcat mutatja nekunk es rakezdett az eso. Eloszor suru kodpara formajaban, kesobb apro szemu suru eso kepeben. A csucsra majdnem egyutt ertunk fel negyen, meg sotetben. Az volt a tervunk, hogy itt varjuk meg a napfelkeltet, de latszott hogy nincs ertelme, teljes kodbe burkolodzott a hegyteto. Kozos fotozasok a kozben felert tobbi arccal aztan irany le.

A menedekhazban a szaritogep mentett meg a teljes megfazastol. Mire leertem borig aztam, de igy is megerte a latvany. A visszaerkezo csapattal jo hosszasan teaztunk de mivel az eso nem hagyott alabb, elindultunk lefele. A ket oras tura utan pedig lent mindenki ment a maga utjara.

Az angol es a csehek orangutanokat nezni Sandakanba, a portugal fel vietnamba, mi pedig delkeletre, a Kinabatangan folyohoz, ahol valoszinuleg nem tudok majd internethez ferni, utana viszont mindenfele furcsa allatokrol fogok majd irni.

kota kinabalu, borneo

Tegnap megerkeztunk Sabahba, Malaj Borneo harom allama kozul a legtavolabbiba. Azaz hogy csak ketto kozul mert Brunei jopar eve kilepett az allamszovetsegbol. A masik malaj tagallam Sarawak ahova sajnos ezalatt az utazas alatt nem jutunk el, pedig ugy volt hogy igen. De kesobb a Mulu parkban uralkodo dragasag miatt ezt elvetettuk.

Az ide valo utazas az elso repulesunk volt miota megerkeztunk Delkelet-Azsiaba. Mivel nem olcso igyekeztunk minimalizalni a legi utazasokat, ide viszont nem tudtunk volna maskepp atjutni, vagy ha igen nagyon sok ido alatt amit meg nem akartunk. A helyi fapados buszkeseggel az AirAsiaval utaztunk es a visszafele megteendo ket masik uton is veluk megyunk. Az hogy miert veluk egyszeru, mert ok voltak a legolcsobbak. Viszont emellett igy utolag azt is mondhatom hogy a legkulturaltabbak is. Egyszeru check in semmi felesleges szarakodas, tiszta gep ami meg pontos is volt, sot a fedelzeten arult kajat is egesz olcson szamitottak.

A gep a kuala lumpuri nemzetkozi repterrol indul ahova kijutni az uj vasutallomasrol lehet vagy gyorsvasuttal, ami majdnem 50 ringgit viszont fel ora, vagy shuttle busszal ami csak 7 ringgit de tobb mint egy ora. Van meg taxi is de azt meg sem kerdeztuk a horror araik miatt. A 10:30-as jarat 12:55- kor ert Kota Kinabaluba (regi neven Jesselton). Mi is furcsaltuk de ennyi a menetido es meg orat sem kellett allitani. Mivel a cuccaink nagy reszet hatrahagytuk Kuala Lumpurban, nem nagyon siettunk a szllaskeresessel. A repterrol valo bejutas utan amit az orankent jaro helyi busszal egy ringgitert sikerult megoldani, szetneztunk a varosban.

Sabahba valo jovetelunk fo celja a Kinabalu megmaszasa, igyhat el is kezdtuk felderiteni mennyiert es mikor tudnank feljutni a csucsra. Mivel semmit sem foglaltunk elore, az osszes helyen megprobalkoztak mindenfele draga kombinaciot rank sozni. Persze az arak tekinteteben mindenki mast tudott es ezt nagyon hatarozottan is adta elo. A hosszas keresgeles utan abban maradtunk, hogy masnap felkeressuk azt az irodat ahol csak szallast tudunk foglalni, de azt emberi aron. Ez azt jelenti hogy nem a 380-208 ringitt kozotti savban amiben eddig mindenki kinalta hanem lehetoleg 50 ringgit korul.

A szallasunkon ami egy kedves idos holgynel van 18 ringittes fejenkenti aron (Lucy`s Homestay az Atkinson oratorony kozvetlen kozeleben) egy jo fej finn arc azt mondta o 49 ringittet fizetett es par napja jott vissza. O is ugyanazt az irodat ajanlotta amit keresgeleseink soran masok is a legolcsobbnak mondtak. Kesobb kiderult, hogy szinte az osszes menedekhaz az ovek a hegyen, viszont eleg sok iroda szervez rajuk termeszetesem tobb penzert. Nevuk Sutera Sanctuary Lodges, az irodajuk a kompkikototol nem messze talalhato. Igy megusztuk fejenkent 60 ringgitert csak szallassal es a kajat mi intezzuk azaz viszunk magunkkal nemi elemozsiat.

Mivel a szervezkedessel mindig sok ido elmegy, mi is jol eltoltottuk a nap elso felet. A masikban a kompkikotobol atmentunk a varostol gyorshajoval husz perc alatt elerheto ot sziget egyikere, Manukan-ra egy snorkeling turara. Itt meg tobb szines hal, tengeri sun, korallok es kagylok tucatjai vannak csak kapkodja az ember a fejet. Egesz nap uszkalhatsz szabadon, hozzad se szol senki. A tengerfenek varazslatos 26 fokos vizzel es egy ilyen trip atszamitva nem sokkal tobb mint ketezer forintba kerul a fuvarral es a maszk berlessel egyutt. Szoval mindenkinek kotelezo aki erre jar.

Holnap koran keles es ket nap a hegyen, utana tovabb keletre...

kuala lumpur, malajzia

A fovarost nem csak a borneoi repules miatt nem hagyhattuk ki, hanem az ott talalhato epiteszeti remekek miatt sem. Remekek vagy nem remekek ez izles kerdese, viszont engem mindenkeppen erdekelt. Amit a varosrol tudtam illetve hallottam, hogy Bangkokhoz kepest teljesen mas igaz, de szerintem nem sok ertelme van hasonlitgatni. Igy utolag mindkettot latva - es azert ha van ertelme ha nem parhuzamot vonva - az a velemenyem kar lett volna kihagyni.

A Puduraya buszallomas kozeleben sikerult szallast talalnunk, es mivel ez eleg keson volt minden egyebet masnapra halasztottunk. A szallas harmunknak osszesen 45 ringitt volt, ami fovaroshoz kepest nem rossz ar. Nem rossz foleg ugy, hogy eleg sok latnivalo gyalog gyorsan elerheto innen. Ha pedig nem gyalog, akkor a szamos buszvonal (1 ringitt koruli arak), metrovonal (2 ringitt koruli arak), vagy skytrain (2-3 ringitt korul) segitsegevel.

A varosban az elkepeszto high tech epiteszet mellett sok zold parkot is letesitettek (KL Lake Gardens, KL Tower Garden) oriasi madarparkot, ami tobb ezer negyzetmeteres fedett ropteto itt honos madarakkal, lepkekkel ugyanez nem sokkal arrebb, sima punnyados parkok es sorolhatnam. Az idojaras errefele viszont eleg durva. A paratartalom nagyon magas es mellette nagyon meleg van. Ha pedig elkezd esni akkor mintha dezsabol ontenek. Igyhat a parkok hasonloan szepek mint a Margit sziget, csak tropusi novenyekkel meg hevereszo emberek nelkul.

A varosban viszont oriasi a forgalom es ez elegge zavaro. Persze a rekkeno hosegben a helyi nem bolond otthon hagyni a kocsijat, foleg ha a benzint bagoert merik es az uthalozat is olyan komoly mint barmelyik europai orszagban. Nem is hagyja otthon, sot a motort sem allitja le meg akkor sem ha csak beugrik a boltba egy cigiert. Fulladjon bele a fustbe mindenki nyugodtan. Ez nekem kicsit furcsa de mar nem lepodom meg a thaifoldi allapotok utan.

Persze mint a legtobb tourist, en is szerettem volna megnezni a Petronas tornyokat. Emiatt minden egyeb program elott mar reggel elzarandokoltunk az epulethez, ami eleg erdekes volt mert a magashazak kaotikus halmazan sokszor eleg nehez volt atjutni. Mire odaertunk, delelott fel tiz korul volt, es meg igy is csak este negyed hetre sikerult jegyet kapnunk. A jegy ingyenes de limitalt a napi latogatok szama. Vezetovel a 41. emelet magassagaban levo osszekoto hidig lehet feljutni.

Ezelott persze meg kell nezned egy het perces filmet, hogy a Petronas mekkora hiro, utana elektromos atvilagito kapu mint a repteren, ezutan viszont par masodperc alatt felrepit a lift. A kilatas es maga az epulet is nagyon komoly. Bar az esti idopont epp nem a legjobb, de ha legkozelebb arra jarok majd jol felkelek reggel hetkor es szerzek egy delutani derult ido-jegyet.

A kuala lumpuri turat remenyeim szerint folytatjuk majd Borneo utan es Szingapur meg Melaka elott. A cuccaink nagyjat otthagytuk egy szallason, mert a Kinabalura nem akartuk cipelni az osszeset, igyhat ezekert mindenkepp visszamegyunk es akkor majd nem hagyjuk ki a Batu barlangokat, a KL Towert es egyeb josagokat.

cameron highlands, malajzia

   Cameron Highlands kellemes hely. Foleg azoknak akik szeretik a termeszetet, a jo oserdei turakat es nem utolso sorban a jo kajakat, ami errefele a helyi indiai es kinai kolonia foztje mellett az itt megtermo rengeteg gyumolcsbol es zoldsegbol tevodik ossze. Egy europainak mondjuk nem nagy szam hogy van itt foldieper, kukorica, kaposzta es egyeb kerteszet, de az itteniek nagyon buszkek erre. Megis talan a leghireseb termesztett noveny errefele a tea, koszonheto az egesz evben 10 es 25 celsius fok kozti homersekletnek.

A felfold 1885-os felfedezese utan jo ideig, egeszen a kovetkezo szazad huszas eveiig nem is telepedett meg errefele idegen. Ezutan azonban fokent angolok jottek, kihasznalva a fenti remek klimat ami pihenesre is rendkivul jo. Epultek itt kisebb hotelek es vendeghazak, szepen a tajba illesztve, es ezek mellett kialakultak a tea es egyeb ultetvenyek, orchideakerteszetek. Sajnos manapsag elegge rendszertelen sokszor ultragagyi epuletek emelkednek, kar erte. Viszont hatizsakosoknak valo olcso szallasok szep szammal vannak es egesz jok is.

Mindezek ellenere viszont megis erdemes felkeresni, aki szeret kirandulni annak foleg. A kerteszetek es a teaultetvenyek felkeresese mellett - ahol egyebkent minden ott termelt dolgot arusitanak es meg is lehet kostolni - az un. jungle trail-ek adjak a masik kikapcsolodasi lehetoseget. Ezek az oserdoben kijart gyalogosvenyek - jelenleg tizenketto van beloluk -atlagosan 3-4 kilometeres hosszusaggal. Tetszes szerint kombinalhatok, mind Tanah Rata varos kozvetlen kozelebol indul es a legtobb egyenileg bejarhato. Az oserdo pedig nagyon szep, szerencses esetban allatokat is lathat az ember, bar nekunk csak egy huszonot centis szazlabut sikerult talalnunk de ennek is nagyon orultunk.

Az idonk megint keves, mert nehany nap mulva indul a gepunk borneora, ezert egy jo tizenot kilometeres gyaloglas utan tovabb is alltunk a fovaros fele, a Tanah Rata-Tapah-Kuala Lumpur utvonalon, a helyi busztarsasag kepviseloje szerint "Super VIP" busszal. Ezen az elnevezesen en csak azert nem rohogtem hangosan a terdemet csapkodva, mert volt gyerekszobam. De vegul is a lenyeg, hogy az ot oras utat 28 ringittert adtak, es egesz jo helyre, a kuala lumpuri Paduraya buszallomas melle vitt minket ahol sok egesz olcso hostel van akozelben.

Ezzel aztan vege a kellemes klimanak, mert itt mocsok meleg van, raadasul nagyon magas paratartalom mellett. Es azt hiszem ez borneon sem lesz maskepp.

úton

UTAZÁS A CAMERON FELFÖLDRE  Ugy latszik a dolgok surun vesznek fordulatot errefele. Legalabbis velunk kapcsolatban mostanaban ez biztosan igy van. Georgetown kellemes belvarosat hatrahagyva a terv szerint Taman negara fele indultunk. A napkozben tett seta alkalmaval meg is kerdeztuk hogyan tudnank Penangrol leggyorsabban oda jutni, es azt a valaszt kaptuk hogy gyorsan sehogy, mert a buszok szinte kivetel nelkul Kuala Lumpur felol kozelitik meg ezt a reszt.

Ezzel nekunk most pont nem volt semmi bajunk, mert az egesz napos varosban boklaszas utan gondoltuk jo is lesz egy ejszakai busz ami - Butterworthbol, a tengerszoros masik oldalan levo varosabol - este hetkor indul es 8 ora alatt er Temerlohba. Csakhogy most meg epp valami iskolaszunet van itt, ezert az osszes nyakunkba zudulo ugynok illetve minden jegyiroda munkatarsa hevesen razta a fejet hogy bizony szabad hely mar nincsen. Mivel egyikunknek sem volt kedve ujbol visszakompozni Georgetownba, es az egesz dolgot holnap ujbol eljatszani, ezert a tarsasag ugy dontott hogy inkabb a Cameron felfold fele vegyuk az iranyt. Ehhez eloszor egy Ipoh nevu varosig kellett eljutnunk, onnan pedig a tervek szerint Tanah Rata varosaba, ami a felfold sziveben fekszik es mint ilyen, remek kiindulopontja az ott megteheto turaknak.

A Malaj buszok legendas kenyelmerol szolo hireszteles valoban igaz. Mi meg egy egeszen lelakott jarganyt fogtunk ki, de ez is olyan volt amilyet buszban meg nem lattam. Harom ulessor van benne nagyon szeles es dontheto ulesekkel, es az elotted ulo feje sem log az arcodba.

Maga az ut rendben is volt, viszont amikor megerkeztunk, es a busz kirakott valami teremgarazzsal osszenyitott kaotikus buszallomason mar nem voltunk olyan vidamak. Akkor meg mar foleg nem, amikor kiderult hogy ez az egesz koceraj a varostol cca. hat kilometerre van, es este kilenckor nem is nagyon jar mar semilyen csatlakozas nemhogy a Cameron felfoldre de sehova. Maradt tehat az hogy keresunk Ipohban valami szallast es folytatjuk utunkat masnap.

Hosszas kerdezoskodes utan a helyiek, akik kb. ugyanannyira voltak kepben mint mi, tehat semennyire, eliranyitottak az altaluk jonak tartott iranyba a varos fele, ami termeszetesen a rossz irany volt. Erre sajnos csak fel ora gyaloglas utan jottunk ra, es mivel mar este tizenegy volt meg a csomagjainkat is nagyon untuk mar cipelni nekilattunk stoppolni. Ezzel megintcsak leellenoriztuk az orszagrol szolo jo hireket, miszerint itt kivaloan celba lehet erni ilyen modon. Tenyleg, nem is telt el ot perc, egy malaj csalad felvett apa, anya kendoben es egy negy eves kisfiu egy szakadt bmw-vel. Tenyleg ritka jo fejek voltak, nemhogy Ipohig vittek de ott meg a szallast is tudtak, merre talaljuk. Igy aztan hosszas keresgeles utan 48 ringittert szereztunk egy szobat harmunknak es fel egykor mar agyban is voltunk.

A varos maga semmirol sem hires, es amit lattam belole az alapjan ezt teljesen meg is tudom erteni. A helyi buszallomasra valo masnap reggeli kibaktatas utan szembesultunk vele, hogy tenyleg csak napi negy busz megy Tanah Rataba, a delelottiek 8:00 es 11:00 orakor. A kesobbire kaptunk is jegyet ami szerint cca. harom es fel oras ut vart rank. A jegyeladonak, egy gyer szakallu kis kinai oregnek nagyjabol negyed orara volt szuksege hogy kiallitson nekunk harom jegyet, mert ugye be kell irni a kiskonyvbe a jegy szamat, a nagy konyvbe hogy a vegtelenul lepusztult buszon pontosan melyik hely a tied es meg vagy haromfele adminisztralni mindenfele hulyeseget. De vegre volt jegyunk es ez a lenyeg. Az ut gyorsan eltelt mert vegig nagyon szep hegyi szerpentineken ment a busz, orias lepcsos bevagasi rezsukkel, tamfalakkal, hajtukanyarokkal es gyonyoru kilatassal.

Ha tehat valaki eszak felol kozelitene, akkor ez a modszer mukodik es nem is bonyolult akar egy nap alatt is megcsinalhato ha az ember idoben tervez. Es amit eddig lattunk a felfoldbol, siman meg is eri ide jonni. De errol majd kesobb...

georgetown, malajzia

Magunk mogott hagyva a tengerparti tunyulast -legalabbis egy darabig- ujbol del fele indultunk. Nagyjabol 700 bahtos aron sikerult szereznunk jegyet az Ao Nang-Georgetown viszonylatra, igaz nem egeszen siman mert a legtobb ceg epp nem dolgozott tegnap leven valamilyen muszlim unnep.

Vegul talaltunk egy lepattant kisbuszt, es masik hat helyi arc tarsasagaban delelott tiz orakor Hat Yai fele indultunk. Ez Del Thaifold egy nagyobb varosa, amit lattam belole nem tul megnyero. Itt nagyjabol delutan negykor atszallitottak minket a Georgetownba indulo jaratra amivel a hatarig meg sem alltunk. A hataratlepes siman ment, nem is nagyon lattunk mas szellemarcut, mindenutt helyiek nyuzsogtek.

Este nyolc elott erkeztunk meg Penangra, ami rendkivul fejlett meg Thaifoldhoz kepest is. Mindenutt nagyon komoly uthalozat, szinte teljesen uj autopark, ami nem csoda, hiszen az uzemanyag literenkent 1,80 ringitt ami enyhen szolva is nevetseges ar. 

Nem tul hosszas keresgeles utan talaltunk egy nagyon egyszeru szallast (10 ringitt fejenkent) a Little India nevu varosreszben, ami Chinatownnal szorosan osszeepulve tulajdonkepp az ovarost alkotja. Zuhanyzo a folyoso vegen, es a megnevezessel maris tuloztam mert van egy csap amibol egy muanyag vodorbe ereszthetsz vizet egy tartalybol, majd a vodorben levo talkaval locsolhatod magadra. A koszos viz meg a falon utott lyukon keresztul tavozik. Viszont remek kilatas nyilik a masik, falon levo lyukon keresztul -amit nevezzunk ablaknak- a varosra. Igy tenyleg hangulatos tisztalkodasban lehet reszed. 

A varos szerencsere tele van indiaival kovetkezeskepp indiai kajaldakkal is, ami vegtelenul pozitiv szamomra. Az estet egy jo utcai kajalassal utottuk el, meg idoben mert keso este akkora eso volt ami otthon ritkasag. 

A varos regi resze, ahol tulajdonkeppen a latnivalok vannak siman bejarhato gyalog. Mivel sajnos az egesz szigetre nincs tobb idonk egy napnal, meg kellett elegednunk az ovarossal, sok jo kajalassal hangulatos kolonialis epuletekkel, a Penang muzeummal es egy kicsit a varossal valo egyutt elessel amivel nagyon jol el lehet tolteni egy napot. Sot en tobbet is el tudnek de mint tudjuk az ido nagy ur.

Ma este egy ejszakai busszal tovabb is allunk Taman Negara fele, ahol remenyeink szerint tudunk majd berelni egy satrat es nyakunkba vesszuk az erdot. Ha minden jol megy ket nyugis napunk lesz itt tavol a civilizaciotol. Legkozelebb Kuala Lumpurbol jelentkezem remelhetoleg epsegben es sok jo elmennyel. Addig is a legjobbakat mindenkinek.

krabi, thaiföld

FEHÉR TENGERPART, SZÍNES HALAK MEG MINDEN JÓ AVAGY KALANDOZÁSOK AZ ANDAMAN SZIGETVILÁGBAN 

   Jelenlegi pozicionk Hat Ton Sai, Krabi regio. Ez egy eleg kevesse ismert partszakasz, mentes a jo husban levo amerikai es nemet touristoktol ami vegtelenul nagy elony. Egy tipp alapjan akadtunk ra amit egy jobaratomtol kaptunk meg Bangkokban.

Miutan sikerult eleg jo aron (350 Baht) jegyet talalnom a Bangkok-Krabi ejszakai buszra, eleg boldog voltam hogy egyreszt ez az ar egyaltalan nem horror, masreszt meg raadasul sporolunk egy ejszakai szallasdijat is. Sajnos ez nem tartott sokaig, egesz pontosan csak Chumponig, ahova kb. ejjel fel egy korul erkeztunk meg. Ez egy ocska cseho volt az ut szelen ahol a busztarsasag altal uzemeltetett kajalda mukodott jo borsos aron. Amikor epp elaludtam a meglepoen kenyelmes bar zsufolt buszon, egyszer csak a "bus stop you twenty minute now" iszonyat hangos es nyelvtanilag is eleg furcsa mondatra ebredtem. Ez persze kelloen felbosszantott ahhoz hogy ne akarjak enni itt semmit, ami az utasok kesobbi suru wc latogatasat elnezve eleg szerencsenek bizonyult.

Ezek utan azt gondolna az ember hogy oke, akkor reggelre leerunk a tengerpartra es minden szep meg jo. De ezek az agyafurt Thaiok egyaltalan nem ilyen egyszeruen fogjak fel az eletet. A kovetkezo allomas Surat Thani, ahol egy iszonyuan lepukkant buszterminalban (nevezzuk igy nagyon nagy joindulattal) ujbol buszrol le, mindez hajnal otkor majd ujbol mutasd be a jegyed egy rosszarcu fonok kinezetu thainak - aki egy B kategorias kungfu filmbol ismeros leginkabb- es ugyanazon harom busz kozul szalj at arra amelyikre mutogatnak. Csomag atpakol termeszetesen szinten. Hogy erre miert volt szukseg nem tudom, mert amikor mi eljottunk (elsonek vegre egyszer) akkor meg ugyanazokat a buszokat lattam amivel mindenki erkezett. Valoszinulag tul sok uticel elosztoja ez az allomas es tovabbi buszok erkeztek tovabb Phuket, Ko Lanta, Hat Yai es egyeb uticelok fele. Ha nem akkor maig sem ertem.

Viszont innentol kezdve sinen voltam Krabi fele, ami mar a Del Andaman tengerpart egyik fontos varosa. Amikor megerkeztunk a vegallomasra ami termeszetesen megint a busztarsasag sajat helyi cege , mar reggel 8 ora volt. Itt persze kinaltak Ao Nangba -ahova tovabb igyekeztunk- taxit rendkivul pofatlan aron (200 Baht) de mi inkabb kigyalogoltunk nehany szaz metert es ott kis szerencsevel de siman talaltunk egy helyi pick up platojan helyet ugyan oda 50 Bahtert.

A husz perces helyi arcokkal eltoltott remek utazast kovetoen meg is erkeztunk Ao Nang tengerparti varoskajaba. Tobb okbol sem akartunk itt sokkkal tobbet idozni mint egy jo martozas a tengerben. Az elso hogy fokatelep, a napozo gazdag amerikai nemet es nagyon sok orosz kozott nem sok hely van a torolkozodnek. A masik hogy ennek megfeleloen draga is. Viszont kikerulhetetlen mert a tavolabbi olcso partszakaszokra innen van helyi un. longtail boat transzfer. Ez akkor indul, ha osszegyult tiz ember aztan irany a tenger. Mivel ez a letszam eleg gyorsan meg szokott lenni, nem is kellett tiz percnel tobbet varnunk es rovidesen elertuk mostani uticelunk veget Ton Sai beachet.

Itt mar egeszen mas az elet. Egyreszt a falmaszok paradicsoma, masreszt a hatizsakosok kedvelt helye. Csodaszep panorama -persze ez itt szinte mindenhol megvan- 24 fokos tenger, az egesz olyan a korulolelo sziklafalakkal mintha egy paravan elotti gyerekszinhaz szereploje lennel. Este mindenki doglik kint a parton, hallgatja a tenger zugasat meg a halk chill out zeneket es iszogatja az italat. Kell ennel jobb? Mivel mi is eleg gyorsan arra jutottunk hogy nem, ugy dontottunk hogy elidozunk itt par napot, bevarva a tarsasag harmadik tagjat aki eddig Dengue lazzal nyomta az agyat Udonthaniban, illetve szerencsesen osszefutottunk ket masik otthoni ismerossel is.

A hely rengeteg latvanyossagot rejt, tropusi oserdokkel teli szigeteket amik remek turahelyek, szines viz alatti elovilagot amit az ember almaban sem gondolt, sarga, piros es megannyi szines apro hallal, vedekezeskepp vilagito, fejnagysagu meduzakkal, koralokkal, vakito feher korallhomokkal a szigetek partjan.

Szo ami szo jol el lehet itt toltenio az idot. Nem is nagyon akarunk tovabb menni de sajnos muszaj, mert az utiterv mar ugyan nem all regen, viszont a december 13-i. borneoi repulojegy eleg nagy kotottseg. Talan meg ket napot maradunk itt es elvezzuk a paradicsomi allapotokat. Aztan irany Malajzia...

kanchanaburi, thaiföld

A BURMA-THAIFÖLD VASÚTVONAL  Miutan tegnap del korul megerkeztunk Kanchanaburiba, egybol elkezdtunk korbenezni mi itt a latnivalo, es hogy ezeket hogyan tudnank legolcsobban es lehetoleg masfel napon belul megnezni. Persze sehogy, mert ehhez tul sok latnivalo van a kornyeken, igyhat szelektalni kellett. Mondjuk eleve megvolt az a nehany hely ami miatt ide jottunk, mint peldaul a Kwai folyo hires hidja meg az Erawan vizeses, de a tervek mint tudjuk mindig csak tervek nem egeszen igy alakult.

Eloszor is koran szembesultunk vele, hogy itt a varosban elegge ipari modon mukodtetik a turizmust mert helyi tarsasag nelkul nem vagy egyaltalan nem olcsobban viszont egesz biztosan lassabban tudsz latvanyossagokat nezni. Miutan egy hozzank csapodott izraeli utitarsunk tanacsara a Sugar Cane nevu folyoparti bungallosoron 150 baht/bungallo aron sikerult szallast talalnunk, az elso nap bereltunk egy biciklit 40 bahtert es korbejartuk a varost, illetve amit ezzel lehetett. Igy sikerult megneznunk az itt elesett Szovetseges es Japan katonai temetot (egymas mellett), a Kwai folyo hires hidjat, ami tenyleg egy nagyon szep racsos hid - bar teleaggattak bena szines lampakkal amit neha fel is kapcsolnak, szerencsere nem mindig - es a helyi vasutallomast, ahol nagy betukkel az fogad hogy ha kulfoldi vagy neked bizony 100 baht a jegyar.

Mivel a fentiekkel jol el is toltottuk a nap hatralevo reszet, es ugy lattuk hogy egy helyi taxi illetve utazasi tarsasag nelkul egy nap alatt nem tudunk megnezni egynel tobb latvanyossagot igy bejelentkeztunk egy ot allomasbol allo turaba, mint kesobb kiderult megosztva egy angol, egy thai es ket francia turistaval. Ok eleg jo fejek voltak, foleg az angol aki egyebkent utal angliaban elni mert draga, ezert inkabb itt Chiang Maiban tengeti napjait.

Az elso allomas egy vizeses volt persze nem az Erawan, de latva az evszakhoz kepest is kicsi vizhozamot mar egyaltalan nem bantam hogy azt nem fogom latni. Ami sokkal jobban erdekelt az a masodik vilaghaboru alatt 20 honap es tobb mint szazezer ember elet aran megepitett Burma-Thaifold vasutvonal volt.

A Japan hadero a masodik vilaghaboruban foglyul ejtett mintegy 60 ezer szovetseges katona deportalasaval 1942-ben kezdte meg ennek a strategiailag fontos vasutvonalnak az epiteset. Kesobb miutan rengetegen haltak meg, tovabbi azsiai munkaerovel - akik korulbelul 200 ezren voltak - potoltak ezt a veszteseget. Husz honap alatt megepitettek 415 kilometer vasutat, ebertelen korulmenyek kozt kuzdve a hoseggel, betegsegekkel, alultaplaltsaggal a sziklas hegyoldalban mindenfele gepi segitseg nelkul pusztan kezi erovel.

Amikor megerkeztunk a helyszinen emelt muzeumhoz es mondtak, hogy itt 20 percet akarnak eltolteni, elkezdtem alkudozni hogy mi lenne ha a kovetkezo seggaztatos erdei termalforrast en kihagynam es cserebe vegig gyalogolhatnek a kb. 4 km hosszu vonalszakaszon. Miutan a helyi arcnak sikerult megertenie mit akarok hosszas fejvakaras mellett belement a dologba, megigerve hogy kapunk akkor ket es fel orat a dologra es visszajonnek ertunk.

Igy utolag is azt mondom hogy nem csalt a megerzesem nagyon megerte ez a tura, onmagaban a taj is magyon szep, illetve ami a vasutbol megmaradt szinten. Ez a szakasz (mi a 4 kilometerbol harmat jartunk be mert vissza kellett erni) mar az agyazatig vissza van bontva illetve elhordtak, de a bevagasok amik kozul nem egy eleri a tiz meter folotti szintet es a toltesek helyett valaha volt, mara mar elpusztult faszerkezetek maradvanyai lenyugozoek. Rengeteg sindarab, sinszog es keresztalj is ott van hagyva elszortan. Es a legjobb, hogy erre mas turista nem is jon vagy csak nagyon kevesen igy nyugodtan nezelodhet az ember a fak meg a bambuszok kozott.

A mai nap igy el is telt a blogiras utan mar csak arra van idom hogy szerezzek egy buszjegyet vissza Bangkokba. Ezzel holnap el is hagyjuk Thaifold kozepso reszet es tovabb indulunk Krabi majd meg lejjebb Malajzia fele.