mount kinabalu, borneo

A Mount Kinabalu a maga 4095 meteres magassagaval Delkelet-azsia lagmagasabb hegye. A megmaszasa kulonosebb technikai tudast nem igenyel, viszont kondicio azert jo ha van. Amikor eloszor hallottam rola nem az vonzott igazabol, hogy ez a terseg legmagasabb pontja hanem a hegy sajatsagos szepsege. Mondjuk nalam ez mindig igy van, de most meg kulonosen.

Miutan az ember elintezi a szallast - amit elore kell lefoglalni, mert annak hianyaban az elejen el sem engednek indulni - legegyszerubben minibusszal lehet elerni a park fobejaratat. A busz a kota kinabalui Atkinson oratorony kozeleben levo buszallomasrol indul. Menetrendje nem nagyon van, ha osszejon hat-het ember akkor elindul. Ez europai szemmel furcsa de itt teljesen normalis, mint ahogy az is hogy barhol leintesz egy tavolsagi buszt es tiz percig alkudozol mennyiert vinne el A-bol B-be. De erre most nem volt szukseg, mert idoben kimentunk es volt helyunk a ket oras utra.

A buszban talalkoztunk egy portugal, egy angol es ket cseh arccal akik szinten a hegyre jottek. Veluk nagyon jol osszebaratkoztunk es mindenkinek jol jott, hogy igy tarsulva szetoszthatjuk a kotelezo hegyivezetoi dijat - bar hegyivezetore semmi szukseg de mindegy.

A park fobejaratanal a hosszas egyezkedes utan sikerult befizetni a 100 ringgit csucsengedely dijat, tovabbi 7 ringgit biztositasi dijat, a transzportot a kiindulasi pontig, es a hegyivezeto tovabbi 115 ringittes dijat ami vegul hat fele oszlott. Vegre sikerult elindulni. Mar korabban eldontottuk, hogy a hegyet a lehetseges ket utvonal kozul a Mesilau trail-en fogjuk megmaszni es a Carson Falls fele fogunk leereszkedni masnap. Ezt a tobbiek is jonak tartottak, igyhat kezdodhetett a maszas.

Amit sok helyen olvsahatsz a hegyrol, hogy oreg apokak is felmennek es nem igazan nehez a megmaszasa az csak reszben igaz. Igaz mert nem kell hozza kulonosebb technikai tudas. Nem igaz, mert jo kondicio nelkul eleg nehez az elso par kilometer utan. Keves embernek volt oszinte a mosolya a vallalkozok kozul es azokkal en nem is talalkoztam. A Mesilau trail ket es fel kilometerrel hosszabb a klasszikus utnal, azaz a masiknal amin majdnem mindenki megy. A nehezsegi fok nagyjabol ugyan olyan, viszont az erdo es a novenyzet itt szerintem sokkal szebb.

A maszas ket napos. Az elso nap lentrol a menedekhazakig ami nagyjabol 8,5 km (a rovidebb uton kicsit kevesebb mint 6 km), a masodik nap pedig a menedekhazaktol a csucsig. Van ugyan aki egy nap alatt megcsinalja, sot vannak akik nem sokkal tobb mint ket ora alatt futva teszik meg az utat a csucsig egy hegyi maraton keretein belul, de ezek szerintem mar droidok. A felfele vezeto ut vegig gyonyoru novenyzet kozt halad. Furcsa erdo ez, tropusi novenyekkel es kodparatol meg a rengeteg esotol sajatsagosan mohalepte floraval.

Nekunk a kialkudott arert csak futetlen szallast sikerult kapnunk, a Lagadan menedekhazban, de melegviz legalabb volt. Negy es nyolc agyas szobakban kollegiumi hangulat, kozos konyha es jo fej arcok mint altalaban a hegyi hazakban. Az osszes menedekhaz kozul csak a Laban Rata futott, es kajalni is itt lehet. Meglepoen jol es rengeteg felet foznek. Ha nem fizettel kajat, ehetsz menubol vagy fizethetsz svedasztal jellegu kajat (vacsora 15, reggeli, ebed 40 ringgit).

A 4,5 oras menet utan jol esett megenni egy liter levest (tenyleg annyi volt 15 ringgitert). Rovid beszelgetes utan mi harman es Vitor Hugo Barros Fernandes a portugal eldontottuk, hogy jo koran felkelunk es a maradek ket orat a csucsig meg napfelkelte elott megtesszuk. A koran egeszen elmebeteg modon ejjel ketto volt, de ez itt teljesen normalis idopont. Ez abbol is latszott hogy nem mi voltunk az egyetlenek akik fel haromkor indultak.

A novenyzet 3500 meter utan teljesen eltunik, egy oriasi sziklatomegen kopar de csodalatos taj tarul eled ahol a hold fenye vilagitja meg az utat. A hegy hirtelen megis ugy gondolta nem a legszebb arcat mutatja nekunk es rakezdett az eso. Eloszor suru kodpara formajaban, kesobb apro szemu suru eso kepeben. A csucsra majdnem egyutt ertunk fel negyen, meg sotetben. Az volt a tervunk, hogy itt varjuk meg a napfelkeltet, de latszott hogy nincs ertelme, teljes kodbe burkolodzott a hegyteto. Kozos fotozasok a kozben felert tobbi arccal aztan irany le.

A menedekhazban a szaritogep mentett meg a teljes megfazastol. Mire leertem borig aztam, de igy is megerte a latvany. A visszaerkezo csapattal jo hosszasan teaztunk de mivel az eso nem hagyott alabb, elindultunk lefele. A ket oras tura utan pedig lent mindenki ment a maga utjara.

Az angol es a csehek orangutanokat nezni Sandakanba, a portugal fel vietnamba, mi pedig delkeletre, a Kinabatangan folyohoz, ahol valoszinuleg nem tudok majd internethez ferni, utana viszont mindenfele furcsa allatokrol fogok majd irni.