úton

   Megint egy szerencsétlen nap, az erdőtűz úgy tűnik végleg meghiúsítja kabayani terveinket. Reggeli a szomszédos vegyesboltban, a szembenlévő polcokon minden ami egy háztartásban kell alap élelmiszer, drót, lakat, szerszámok meg sok egyéb de az öreg gyorsan összedob egy rántottát. Utánna felejthető kávé, aztán mehetnénk is a megbeszéltek szerint de a helyi vezető késve érkezik és akkor sem jó hírekkel. Az erdőtűz épp a hegyi barlangok környékén tombol, ahová igyekszünk és senki nem akar felvinni minket. Az indok az, hogy sziklaomlástól tartanak és a füst is elég sűrűn gomolyog. Sokmindent nem tehetünk, az út gyalog több mint öt óra nehéz terepen és ha a sagadai buszunkat el akarjuk érni akkor az egész vállalkozás elég lehetetlen. A másik választás, hogy maradunk még egy napot és megpróbáljuk holnap de valószínű, hogy a helyzet ugyanez lesz. A helyiek szerint a barlangokban eltemetett halottak akarata ez de szerintünk valószínűbb, hogy egyszerűen csak nem kéne ész nélkül tüzeket gyújtani mindenfelé meg csikkeket eldobálni az erdőben.

A franciákkal együtt úgy döntünk megvárjuk a következő buszt Baguio felé, elmegyünk vele a főútig és ott átszállunk a Sagada felé tartó járatra. Másfél óra múlva megint a tegnapi úton zötykölődünk, csak most én ülök a völgyfelőli oldalon szó ami szó, idefelé valahogy biztonságosabbnak tűnt. Újabb rossz hír, az előttünk ülő iskolás lányok szerint mindenképp vissza kell mennünk Baguioig mert a térképen jelölt út nem létezik később kiderül, igazuk van. Fak. Senkinek sincs kedve mégegy éjszakát eltölteni abban a városban de nincs mit tenni. Visszaérve keresünk egy szállást és rövid beszélgetés után irány az ágy ma is hat órát buszoztunk, jár a pihenés. Ebben az országban kicsit körülményes a közlekedés amit ugyan tudtunk, de a saját bőrén ugye mindig jobban érzi az ember. Mindent leszámítva egyébként nagyon jó élmény volt csak kár az elvesztegetett napért.

Újabb reggel, sajnos túl korai az ébresztő, háromnegyed hatra a buszállomáson vagyunk. El akarjuk kapni az első járatot Sagada felé, indulás negyed hétkor, a menetidő megint jó öt óra. Az előző két nap alapján nem sok kényelemre számítunk, álmosan kávét szürcsölve hagyjuk el a várost ami most ébredezik. Kosz, szmog és lepattantság mindenhol, ha mondanom kéne olyan helyet a világon ahol sosem szeretnék élni ez biztosan az elsők közt lenne. Jó negyed óra múlva elhagyjuk a külvárost, rátérünk az észak felé kanyargó Halsema Highway-re ami a Cordillera hegységet szabdaló úthálózat fő ütőere. Ez azt jelenti, hogy nagyjából az egyetlen normálisan járható út észak felé. Kitartóan küszködünk a meredek emelkedőn, aztán nem sokkal később szinte vízszintesen haladunk, követjük a hegygerincet sokszor csak néhány méterrel lejjebb. Percek alatt szinte minden megváltozik, a káoszt felváltja a kellemes nyugalom és rendezettség. A friss reggeli napsütésben a koraőszi levegő illatát érzem, a tiszta időben minden irányban hegyek ameddig a szem ellát. Később apró falvak százméternyivel alattunk, rizsteraszok a zöld minden árnyalatában. Órákig haladunk így, az erősen kanyargó úton, nem sok egyenes szakaszt építettek bele de a látvány egyre szebb, kárpótol a fárasztó útért. Egy sziklapárkányon haladunk még mindig szinte vízszintesen ezután leereszkedünk egy völgybe, megérkeztünk az elágazáshoz ahol letérünk, hogy elérjük mai utazásunk végét.

Sagada, ez a Cordillera beli kis település tartogat néhány látnivalót, főleg barlangokat, rizsteraszokat és számunkra furcsa temetkezési szokásait. Megszállunk a st. Joseph fogadóban, a kert, az egész környék makulátlanul rendbentartva mintha nem is ugyanabban az országban lennék ahol reggel felébredtem. Körös körül fenyőerdők, ebben a kétezer méter körüli magasságban a növényzet szinte az otthon megszokott. A mellettünk lévő vendégházban eszünk egy jót, utánna egy kávé természetesen aztán délután már csak egy pár órás túrára van időnk a közeli hegyekben és a rizsteraszok között. Napnyugtára érünk vissza, lassan pihenni kéne. Mivel sehol sincs elérhető internet csatlakozás, ma sem postolok, irány az ágy.

p.s. A busz annyira rázkódótt hogy nem nagyon lehettett fényképezni, úgyhogy most ezzel a két linkkel kell beérnetek 1) , 2).