sukau, borneo

Sungai Kinabatangan, azaz a helyiek nyelven a Kinabatangan folyo. A hegyi kalandozasok utan attettuk szekhelyunket Sabah keleti reszebe, az 560 km hosszu Kinabatangan folyo partjan elhelyezkedo Sukau varosaba. Mar csak megszokasbol nevezem varosnak, mert amikor elterveztuk hogy ide jovunk a folyomenti tersegben haboritatlanul elo allatvilagot megnezni mi is azt hittuk, hogy az.

A hegymaszas utan ket variacio kozul valaszthattunk. Egyik, hogy befizetunk egy viszonylag draga szervezett utra, mint peldaul a sokat dicsert Uncle Tan Wildlife Camp-je esetleg barmely masik hasonlo, vagy mi probalunk valami kevesbe ismertet keresni. A terkepeket lapozva meg Kota Kinabaluban akadtunk ra Sukaura, ahol az informaciok szerint jo sok allatot lehet latni es van lehetoseg a dzsungelben valo turazasra is.

Miutan a hegyi faradalmakat mar jo fulledt melegben egy ranaui malaj 'etterem' teraszan uldogelve probaltuk kipihenni, majdnem delutan harom ora volt. A buszok errefele eleg furcsa menetrendben jarnak - illetve a menetrend szerintem csak azert van, hogy legyen meg egy embernek munkaja aki megcsinalja. Azt talaltuk ki hogy felszallunk a Kota Kinabalu-Tawau jaratra es elvitetjuk magunkat sukaui keresztezodes elott levo varoskaba, majd onnan meg este Sukauba. Mikor ezt a tervunket eloadtuk, mindenki eleg furcsan nezett rank de vegul belementek, hogy 35 ringgitert elvisznek Kota Kinabatanganig es onnan majd menjunk ahogy tudunk.

Az utra amin haladtunk - a Sabahot nyugat-kelet iranyban atszelo A4-es ut - nem eppen az jellemzo, hogy tele van tuzdelve egyenes szakaszokkal, a buszvezeto megis Emerson Fittipaldinak kepzelte magat. Vegul nem egesz negy ora utan megalltunk az ut szelen egy vendeglatoipari egyseg mellett es szoltak, hogy akkor nekunk lehet kiszalni. Nagy szerencsenk volt mert a telepulesen levo ket szallashely kozul majdnem siman mar az elsoben kaptunk szallast, harmunknak 40 ringgitert.

Masnap mivel a buszkozlekedes enyhen szolva is gyer Sukau fele, hogy ne teljen feleslegesen a draga ido stoppolassal probalkoztunk. Szerencsere megint, felvett egy helyi olajpalma ultetvenyes, aki pont Sukau fele ment es nagyon jo fej modon nem kanyarodott le egy kilometerrel elobb hanem elvitt a telepules hatarat jelzo tablaig.

Par lepes utan tudtuk, hogy ami eddig a kepzeletunkben Sukaurol elt teljesen ellentetes a valosaggal. Nemhogy nem varos, de nem tevedek nagyot ha ranezesre azt mondom 25 csaladi hazbol meg egy mecsetbol all az egesz. Egeszen hasonlo mint amikor az ember 'B' kategorias western filmet nez, csak itt nem lovak vannak kikotve az ivo ele hanem kecskek heveresznek a helyi vegyesbolt elott, es nem sivatag veszi korul hanem athatolhatatlan oserdo kicsit tavolabb meg olajpalma ultetvenyek. Viszont mint utobb kiderult, egyszerusegeben is nagyon kellemes es remek hely.

A meg keves turistanak koszonhetoen (nemreg epult ide egyaltalan szilard burkolatu ut, sot meg nincs is kesz vegig es innen nem is vezet tovabb semmi) az emberek mindig messzirol integetnek, hangos "hello"-val koszonnek es mindenki rettento jo fej. A hely ket, nem gazdag turistaknak szervezett utakhoz keszult szallasa kozul - amik egyebkent a varostol tavolabb az erdoben vannak - a belvarosi, foterre nyilo (fenti kep) 'Muhimah Homestay'-ben sikerult szallast talalnunk harmunknak 60 ringgitert reggelivel.

A csalad es talan a varos egyetlen angolul beszelo tagja epp rendelkezett turavezetoi engedellyel - ami itt kotelezo - meg egy nagybacsival akinek van motoros csonakja, igyhat megegyeztunk, hogy vigyen el minket a folyon olyan helyekre, ahol lathatunk allatokat sajat elohelyukon. Szerettunk volna latni nehanyat az itt elo, szerintem egyik legviccesebb allatbol a proboscis majombol, orangutanokbol, borneoi elefantbol es a sokfele itt honos madarbol meg mindenfele elolenybol. Mar este hajora szalltunk, es a folyo mellekagaiban rengeteg, a fak tetejen vacsorazo proboscis majmot lattunk. Ezek szerintem teljesen ugy neznek ki a fak tetejen labukat logatva mint az Octoberfest-en ulo sorhasu nemetek csak sokkal nagyobb az orruk. Kajalgatnak mint a tobbi majom es nezik a hulye turistakat a melyben.

Rajtuk kivul akik szerintem a legjobb fejek errefele, rengeteg eloleny el itt. Egesz kozelrol lattunk borneoi elefantot, krokodilt, silver leaf monkey-t, red leaf monkey-t (bocs a helyes magyar nevuket nem tudom ezert angol), rengeteg szines madarat, monitor gyikokat, nagyon sok furcsa rovart es athatolhatatlan esoerdoket, amiket szerencsere mar vedenek a terjeszkedo olajpalma ultetvenyek miatti irtastol.

Nem sikerult viszont orangutanokat latni amit nagyon sajnalok, de enelkul is nagyon szerencses volt itt minden (es remelem megint meguszom malaria nelkul mert elegge sok volt a szunyog). Rovid megallo utan elhagyjuk Borneot es sajnos mar nem sok idonk marad itt Delkelet-azsiaban de azalatt meg jol megnezzuk Melakat es Szingapurt.

mount kinabalu, borneo

A Mount Kinabalu a maga 4095 meteres magassagaval Delkelet-azsia lagmagasabb hegye. A megmaszasa kulonosebb technikai tudast nem igenyel, viszont kondicio azert jo ha van. Amikor eloszor hallottam rola nem az vonzott igazabol, hogy ez a terseg legmagasabb pontja hanem a hegy sajatsagos szepsege. Mondjuk nalam ez mindig igy van, de most meg kulonosen.

Miutan az ember elintezi a szallast - amit elore kell lefoglalni, mert annak hianyaban az elejen el sem engednek indulni - legegyszerubben minibusszal lehet elerni a park fobejaratat. A busz a kota kinabalui Atkinson oratorony kozeleben levo buszallomasrol indul. Menetrendje nem nagyon van, ha osszejon hat-het ember akkor elindul. Ez europai szemmel furcsa de itt teljesen normalis, mint ahogy az is hogy barhol leintesz egy tavolsagi buszt es tiz percig alkudozol mennyiert vinne el A-bol B-be. De erre most nem volt szukseg, mert idoben kimentunk es volt helyunk a ket oras utra.

A buszban talalkoztunk egy portugal, egy angol es ket cseh arccal akik szinten a hegyre jottek. Veluk nagyon jol osszebaratkoztunk es mindenkinek jol jott, hogy igy tarsulva szetoszthatjuk a kotelezo hegyivezetoi dijat - bar hegyivezetore semmi szukseg de mindegy.

A park fobejaratanal a hosszas egyezkedes utan sikerult befizetni a 100 ringgit csucsengedely dijat, tovabbi 7 ringgit biztositasi dijat, a transzportot a kiindulasi pontig, es a hegyivezeto tovabbi 115 ringittes dijat ami vegul hat fele oszlott. Vegre sikerult elindulni. Mar korabban eldontottuk, hogy a hegyet a lehetseges ket utvonal kozul a Mesilau trail-en fogjuk megmaszni es a Carson Falls fele fogunk leereszkedni masnap. Ezt a tobbiek is jonak tartottak, igyhat kezdodhetett a maszas.

Amit sok helyen olvsahatsz a hegyrol, hogy oreg apokak is felmennek es nem igazan nehez a megmaszasa az csak reszben igaz. Igaz mert nem kell hozza kulonosebb technikai tudas. Nem igaz, mert jo kondicio nelkul eleg nehez az elso par kilometer utan. Keves embernek volt oszinte a mosolya a vallalkozok kozul es azokkal en nem is talalkoztam. A Mesilau trail ket es fel kilometerrel hosszabb a klasszikus utnal, azaz a masiknal amin majdnem mindenki megy. A nehezsegi fok nagyjabol ugyan olyan, viszont az erdo es a novenyzet itt szerintem sokkal szebb.

A maszas ket napos. Az elso nap lentrol a menedekhazakig ami nagyjabol 8,5 km (a rovidebb uton kicsit kevesebb mint 6 km), a masodik nap pedig a menedekhazaktol a csucsig. Van ugyan aki egy nap alatt megcsinalja, sot vannak akik nem sokkal tobb mint ket ora alatt futva teszik meg az utat a csucsig egy hegyi maraton keretein belul, de ezek szerintem mar droidok. A felfele vezeto ut vegig gyonyoru novenyzet kozt halad. Furcsa erdo ez, tropusi novenyekkel es kodparatol meg a rengeteg esotol sajatsagosan mohalepte floraval.

Nekunk a kialkudott arert csak futetlen szallast sikerult kapnunk, a Lagadan menedekhazban, de melegviz legalabb volt. Negy es nyolc agyas szobakban kollegiumi hangulat, kozos konyha es jo fej arcok mint altalaban a hegyi hazakban. Az osszes menedekhaz kozul csak a Laban Rata futott, es kajalni is itt lehet. Meglepoen jol es rengeteg felet foznek. Ha nem fizettel kajat, ehetsz menubol vagy fizethetsz svedasztal jellegu kajat (vacsora 15, reggeli, ebed 40 ringgit).

A 4,5 oras menet utan jol esett megenni egy liter levest (tenyleg annyi volt 15 ringgitert). Rovid beszelgetes utan mi harman es Vitor Hugo Barros Fernandes a portugal eldontottuk, hogy jo koran felkelunk es a maradek ket orat a csucsig meg napfelkelte elott megtesszuk. A koran egeszen elmebeteg modon ejjel ketto volt, de ez itt teljesen normalis idopont. Ez abbol is latszott hogy nem mi voltunk az egyetlenek akik fel haromkor indultak.

A novenyzet 3500 meter utan teljesen eltunik, egy oriasi sziklatomegen kopar de csodalatos taj tarul eled ahol a hold fenye vilagitja meg az utat. A hegy hirtelen megis ugy gondolta nem a legszebb arcat mutatja nekunk es rakezdett az eso. Eloszor suru kodpara formajaban, kesobb apro szemu suru eso kepeben. A csucsra majdnem egyutt ertunk fel negyen, meg sotetben. Az volt a tervunk, hogy itt varjuk meg a napfelkeltet, de latszott hogy nincs ertelme, teljes kodbe burkolodzott a hegyteto. Kozos fotozasok a kozben felert tobbi arccal aztan irany le.

A menedekhazban a szaritogep mentett meg a teljes megfazastol. Mire leertem borig aztam, de igy is megerte a latvany. A visszaerkezo csapattal jo hosszasan teaztunk de mivel az eso nem hagyott alabb, elindultunk lefele. A ket oras tura utan pedig lent mindenki ment a maga utjara.

Az angol es a csehek orangutanokat nezni Sandakanba, a portugal fel vietnamba, mi pedig delkeletre, a Kinabatangan folyohoz, ahol valoszinuleg nem tudok majd internethez ferni, utana viszont mindenfele furcsa allatokrol fogok majd irni.

kota kinabalu, borneo

Tegnap megerkeztunk Sabahba, Malaj Borneo harom allama kozul a legtavolabbiba. Azaz hogy csak ketto kozul mert Brunei jopar eve kilepett az allamszovetsegbol. A masik malaj tagallam Sarawak ahova sajnos ezalatt az utazas alatt nem jutunk el, pedig ugy volt hogy igen. De kesobb a Mulu parkban uralkodo dragasag miatt ezt elvetettuk.

Az ide valo utazas az elso repulesunk volt miota megerkeztunk Delkelet-Azsiaba. Mivel nem olcso igyekeztunk minimalizalni a legi utazasokat, ide viszont nem tudtunk volna maskepp atjutni, vagy ha igen nagyon sok ido alatt amit meg nem akartunk. A helyi fapados buszkeseggel az AirAsiaval utaztunk es a visszafele megteendo ket masik uton is veluk megyunk. Az hogy miert veluk egyszeru, mert ok voltak a legolcsobbak. Viszont emellett igy utolag azt is mondhatom hogy a legkulturaltabbak is. Egyszeru check in semmi felesleges szarakodas, tiszta gep ami meg pontos is volt, sot a fedelzeten arult kajat is egesz olcson szamitottak.

A gep a kuala lumpuri nemzetkozi repterrol indul ahova kijutni az uj vasutallomasrol lehet vagy gyorsvasuttal, ami majdnem 50 ringgit viszont fel ora, vagy shuttle busszal ami csak 7 ringgit de tobb mint egy ora. Van meg taxi is de azt meg sem kerdeztuk a horror araik miatt. A 10:30-as jarat 12:55- kor ert Kota Kinabaluba (regi neven Jesselton). Mi is furcsaltuk de ennyi a menetido es meg orat sem kellett allitani. Mivel a cuccaink nagy reszet hatrahagytuk Kuala Lumpurban, nem nagyon siettunk a szllaskeresessel. A repterrol valo bejutas utan amit az orankent jaro helyi busszal egy ringgitert sikerult megoldani, szetneztunk a varosban.

Sabahba valo jovetelunk fo celja a Kinabalu megmaszasa, igyhat el is kezdtuk felderiteni mennyiert es mikor tudnank feljutni a csucsra. Mivel semmit sem foglaltunk elore, az osszes helyen megprobalkoztak mindenfele draga kombinaciot rank sozni. Persze az arak tekinteteben mindenki mast tudott es ezt nagyon hatarozottan is adta elo. A hosszas keresgeles utan abban maradtunk, hogy masnap felkeressuk azt az irodat ahol csak szallast tudunk foglalni, de azt emberi aron. Ez azt jelenti hogy nem a 380-208 ringitt kozotti savban amiben eddig mindenki kinalta hanem lehetoleg 50 ringgit korul.

A szallasunkon ami egy kedves idos holgynel van 18 ringittes fejenkenti aron (Lucy`s Homestay az Atkinson oratorony kozvetlen kozeleben) egy jo fej finn arc azt mondta o 49 ringittet fizetett es par napja jott vissza. O is ugyanazt az irodat ajanlotta amit keresgeleseink soran masok is a legolcsobbnak mondtak. Kesobb kiderult, hogy szinte az osszes menedekhaz az ovek a hegyen, viszont eleg sok iroda szervez rajuk termeszetesem tobb penzert. Nevuk Sutera Sanctuary Lodges, az irodajuk a kompkikototol nem messze talalhato. Igy megusztuk fejenkent 60 ringgitert csak szallassal es a kajat mi intezzuk azaz viszunk magunkkal nemi elemozsiat.

Mivel a szervezkedessel mindig sok ido elmegy, mi is jol eltoltottuk a nap elso felet. A masikban a kompkikotobol atmentunk a varostol gyorshajoval husz perc alatt elerheto ot sziget egyikere, Manukan-ra egy snorkeling turara. Itt meg tobb szines hal, tengeri sun, korallok es kagylok tucatjai vannak csak kapkodja az ember a fejet. Egesz nap uszkalhatsz szabadon, hozzad se szol senki. A tengerfenek varazslatos 26 fokos vizzel es egy ilyen trip atszamitva nem sokkal tobb mint ketezer forintba kerul a fuvarral es a maszk berlessel egyutt. Szoval mindenkinek kotelezo aki erre jar.

Holnap koran keles es ket nap a hegyen, utana tovabb keletre...