sukau, borneo

Sungai Kinabatangan, azaz a helyiek nyelven a Kinabatangan folyo. A hegyi kalandozasok utan attettuk szekhelyunket Sabah keleti reszebe, az 560 km hosszu Kinabatangan folyo partjan elhelyezkedo Sukau varosaba. Mar csak megszokasbol nevezem varosnak, mert amikor elterveztuk hogy ide jovunk a folyomenti tersegben haboritatlanul elo allatvilagot megnezni mi is azt hittuk, hogy az.

A hegymaszas utan ket variacio kozul valaszthattunk. Egyik, hogy befizetunk egy viszonylag draga szervezett utra, mint peldaul a sokat dicsert Uncle Tan Wildlife Camp-je esetleg barmely masik hasonlo, vagy mi probalunk valami kevesbe ismertet keresni. A terkepeket lapozva meg Kota Kinabaluban akadtunk ra Sukaura, ahol az informaciok szerint jo sok allatot lehet latni es van lehetoseg a dzsungelben valo turazasra is.

Miutan a hegyi faradalmakat mar jo fulledt melegben egy ranaui malaj 'etterem' teraszan uldogelve probaltuk kipihenni, majdnem delutan harom ora volt. A buszok errefele eleg furcsa menetrendben jarnak - illetve a menetrend szerintem csak azert van, hogy legyen meg egy embernek munkaja aki megcsinalja. Azt talaltuk ki hogy felszallunk a Kota Kinabalu-Tawau jaratra es elvitetjuk magunkat sukaui keresztezodes elott levo varoskaba, majd onnan meg este Sukauba. Mikor ezt a tervunket eloadtuk, mindenki eleg furcsan nezett rank de vegul belementek, hogy 35 ringgitert elvisznek Kota Kinabatanganig es onnan majd menjunk ahogy tudunk.

Az utra amin haladtunk - a Sabahot nyugat-kelet iranyban atszelo A4-es ut - nem eppen az jellemzo, hogy tele van tuzdelve egyenes szakaszokkal, a buszvezeto megis Emerson Fittipaldinak kepzelte magat. Vegul nem egesz negy ora utan megalltunk az ut szelen egy vendeglatoipari egyseg mellett es szoltak, hogy akkor nekunk lehet kiszalni. Nagy szerencsenk volt mert a telepulesen levo ket szallashely kozul majdnem siman mar az elsoben kaptunk szallast, harmunknak 40 ringgitert.

Masnap mivel a buszkozlekedes enyhen szolva is gyer Sukau fele, hogy ne teljen feleslegesen a draga ido stoppolassal probalkoztunk. Szerencsere megint, felvett egy helyi olajpalma ultetvenyes, aki pont Sukau fele ment es nagyon jo fej modon nem kanyarodott le egy kilometerrel elobb hanem elvitt a telepules hatarat jelzo tablaig.

Par lepes utan tudtuk, hogy ami eddig a kepzeletunkben Sukaurol elt teljesen ellentetes a valosaggal. Nemhogy nem varos, de nem tevedek nagyot ha ranezesre azt mondom 25 csaladi hazbol meg egy mecsetbol all az egesz. Egeszen hasonlo mint amikor az ember 'B' kategorias western filmet nez, csak itt nem lovak vannak kikotve az ivo ele hanem kecskek heveresznek a helyi vegyesbolt elott, es nem sivatag veszi korul hanem athatolhatatlan oserdo kicsit tavolabb meg olajpalma ultetvenyek. Viszont mint utobb kiderult, egyszerusegeben is nagyon kellemes es remek hely.

A meg keves turistanak koszonhetoen (nemreg epult ide egyaltalan szilard burkolatu ut, sot meg nincs is kesz vegig es innen nem is vezet tovabb semmi) az emberek mindig messzirol integetnek, hangos "hello"-val koszonnek es mindenki rettento jo fej. A hely ket, nem gazdag turistaknak szervezett utakhoz keszult szallasa kozul - amik egyebkent a varostol tavolabb az erdoben vannak - a belvarosi, foterre nyilo (fenti kep) 'Muhimah Homestay'-ben sikerult szallast talalnunk harmunknak 60 ringgitert reggelivel.

A csalad es talan a varos egyetlen angolul beszelo tagja epp rendelkezett turavezetoi engedellyel - ami itt kotelezo - meg egy nagybacsival akinek van motoros csonakja, igyhat megegyeztunk, hogy vigyen el minket a folyon olyan helyekre, ahol lathatunk allatokat sajat elohelyukon. Szerettunk volna latni nehanyat az itt elo, szerintem egyik legviccesebb allatbol a proboscis majombol, orangutanokbol, borneoi elefantbol es a sokfele itt honos madarbol meg mindenfele elolenybol. Mar este hajora szalltunk, es a folyo mellekagaiban rengeteg, a fak tetejen vacsorazo proboscis majmot lattunk. Ezek szerintem teljesen ugy neznek ki a fak tetejen labukat logatva mint az Octoberfest-en ulo sorhasu nemetek csak sokkal nagyobb az orruk. Kajalgatnak mint a tobbi majom es nezik a hulye turistakat a melyben.

Rajtuk kivul akik szerintem a legjobb fejek errefele, rengeteg eloleny el itt. Egesz kozelrol lattunk borneoi elefantot, krokodilt, silver leaf monkey-t, red leaf monkey-t (bocs a helyes magyar nevuket nem tudom ezert angol), rengeteg szines madarat, monitor gyikokat, nagyon sok furcsa rovart es athatolhatatlan esoerdoket, amiket szerencsere mar vedenek a terjeszkedo olajpalma ultetvenyek miatti irtastol.

Nem sikerult viszont orangutanokat latni amit nagyon sajnalok, de enelkul is nagyon szerencses volt itt minden (es remelem megint meguszom malaria nelkul mert elegge sok volt a szunyog). Rovid megallo utan elhagyjuk Borneot es sajnos mar nem sok idonk marad itt Delkelet-azsiaban de azalatt meg jol megnezzuk Melakat es Szingapurt.