úton

UTAZÁS A CAMERON FELFÖLDRE  Ugy latszik a dolgok surun vesznek fordulatot errefele. Legalabbis velunk kapcsolatban mostanaban ez biztosan igy van. Georgetown kellemes belvarosat hatrahagyva a terv szerint Taman negara fele indultunk. A napkozben tett seta alkalmaval meg is kerdeztuk hogyan tudnank Penangrol leggyorsabban oda jutni, es azt a valaszt kaptuk hogy gyorsan sehogy, mert a buszok szinte kivetel nelkul Kuala Lumpur felol kozelitik meg ezt a reszt.

Ezzel nekunk most pont nem volt semmi bajunk, mert az egesz napos varosban boklaszas utan gondoltuk jo is lesz egy ejszakai busz ami - Butterworthbol, a tengerszoros masik oldalan levo varosabol - este hetkor indul es 8 ora alatt er Temerlohba. Csakhogy most meg epp valami iskolaszunet van itt, ezert az osszes nyakunkba zudulo ugynok illetve minden jegyiroda munkatarsa hevesen razta a fejet hogy bizony szabad hely mar nincsen. Mivel egyikunknek sem volt kedve ujbol visszakompozni Georgetownba, es az egesz dolgot holnap ujbol eljatszani, ezert a tarsasag ugy dontott hogy inkabb a Cameron felfold fele vegyuk az iranyt. Ehhez eloszor egy Ipoh nevu varosig kellett eljutnunk, onnan pedig a tervek szerint Tanah Rata varosaba, ami a felfold sziveben fekszik es mint ilyen, remek kiindulopontja az ott megteheto turaknak.

A Malaj buszok legendas kenyelmerol szolo hireszteles valoban igaz. Mi meg egy egeszen lelakott jarganyt fogtunk ki, de ez is olyan volt amilyet buszban meg nem lattam. Harom ulessor van benne nagyon szeles es dontheto ulesekkel, es az elotted ulo feje sem log az arcodba.

Maga az ut rendben is volt, viszont amikor megerkeztunk, es a busz kirakott valami teremgarazzsal osszenyitott kaotikus buszallomason mar nem voltunk olyan vidamak. Akkor meg mar foleg nem, amikor kiderult hogy ez az egesz koceraj a varostol cca. hat kilometerre van, es este kilenckor nem is nagyon jar mar semilyen csatlakozas nemhogy a Cameron felfoldre de sehova. Maradt tehat az hogy keresunk Ipohban valami szallast es folytatjuk utunkat masnap.

Hosszas kerdezoskodes utan a helyiek, akik kb. ugyanannyira voltak kepben mint mi, tehat semennyire, eliranyitottak az altaluk jonak tartott iranyba a varos fele, ami termeszetesen a rossz irany volt. Erre sajnos csak fel ora gyaloglas utan jottunk ra, es mivel mar este tizenegy volt meg a csomagjainkat is nagyon untuk mar cipelni nekilattunk stoppolni. Ezzel megintcsak leellenoriztuk az orszagrol szolo jo hireket, miszerint itt kivaloan celba lehet erni ilyen modon. Tenyleg, nem is telt el ot perc, egy malaj csalad felvett apa, anya kendoben es egy negy eves kisfiu egy szakadt bmw-vel. Tenyleg ritka jo fejek voltak, nemhogy Ipohig vittek de ott meg a szallast is tudtak, merre talaljuk. Igy aztan hosszas keresgeles utan 48 ringittert szereztunk egy szobat harmunknak es fel egykor mar agyban is voltunk.

A varos maga semmirol sem hires, es amit lattam belole az alapjan ezt teljesen meg is tudom erteni. A helyi buszallomasra valo masnap reggeli kibaktatas utan szembesultunk vele, hogy tenyleg csak napi negy busz megy Tanah Rataba, a delelottiek 8:00 es 11:00 orakor. A kesobbire kaptunk is jegyet ami szerint cca. harom es fel oras ut vart rank. A jegyeladonak, egy gyer szakallu kis kinai oregnek nagyjabol negyed orara volt szuksege hogy kiallitson nekunk harom jegyet, mert ugye be kell irni a kiskonyvbe a jegy szamat, a nagy konyvbe hogy a vegtelenul lepusztult buszon pontosan melyik hely a tied es meg vagy haromfele adminisztralni mindenfele hulyeseget. De vegre volt jegyunk es ez a lenyeg. Az ut gyorsan eltelt mert vegig nagyon szep hegyi szerpentineken ment a busz, orias lepcsos bevagasi rezsukkel, tamfalakkal, hajtukanyarokkal es gyonyoru kilatassal.

Ha tehat valaki eszak felol kozelitene, akkor ez a modszer mukodik es nem is bonyolult akar egy nap alatt is megcsinalhato ha az ember idoben tervez. Es amit eddig lattunk a felfoldbol, siman meg is eri ide jonni. De errol majd kesobb...