8814logo 8814alcim
transparent iamsocial 8814exploreronpicasa youtube sendamessage recommend

Monday 13 September 2010

úton


   Mit is írjak erről a napról, tulajdonképpen az egészet egy vonaton töltjük ami rettenetesen unalmas tud lenni. A járat menetrend szerint Kiev és Kislovodsk közt közlekedik, minket majdnem a végállomásig visz valamivel előbb, Mineralnie Vody-ban tesz majd ki valamikor holnap hajnalban vagy inkább korareggel. A huszonhét órányi vonatút alatt szinte semmi sem történik ami említésre méltó, igyekszünk elütni az időt amennyire csak tudjuk.

Egyetlen esemény az Orosz határ átlépése. A délutáni órákban megállunk egy kietlen állomáson, először egy terepruhás katona jön fel kutyával, ami mindent végigszaglász, ő pedig közben a szokásos drog és fegyver készleteink felől érdeklődik. Nehéz csomagjainkat látva inkább legyint és továbbáll, úgy tűnik nincs sok kedve dolgozni amit nem nagyon bánunk. Jöhet a következő kör, az útlevél vizsgálat. Ehhez összegyűjtik az összes kocsiban lévő utas dokumentumait majd kezdődhet a feldolgozás, ami a kocsikísérő fülkéjében történik. Egyszercsak megjelenik a kalauz, mutogatva próbálja megtudni beszélünk-e oroszul vagy ukránul. Bepróbálkozom az angollal de csak csóválja a fejét, közben int, hogy kövessük mert a vámtisztek beszélni akarnak velünk. Nem vagyok bizakodó látva a nagy darab hivatalnokot aki épp az útlevelmet lapozgtja. 

- Vengrija? - hangzik a kérdés. 
- Da... - válaszolok azon gondolkodva mi a fenét is akarhat. 

Persze tudom, hogy pénzt de előtte mindig megvan a színjáték és előre sosem tudni lesz-e valami más is ezen kívül. Kis szünet után aztán megkérdezi van-e nálunk forint és ha igen, láthatná-e. Az utolsó kétezresemet húzom elő, amit a hazaúti jegyre tartogattam, átnyújtom neki mire hosszas vizsgálódásba kezd. Forgatja, nézegeti majd mutogat maga felé jelezve a kérdést neki adom-e. Nem mondom, hogy nem számítottam valami ilyesmire de mégis abszurd egy kicsit, hogy magyar pénzzel nyúl le. Mondjuk az is, hogy pénzt szed azért, hogy a teljesen rendben lévő útlevelünkbe pecsételjen meg elfogadja a nyolcvanhatféle egyéb dokumentumot amit be kellett szereznünk ehhez a látogatáshoz. Természetesen hevsen bólogatok, érzékeltetve hogy ezt kifejezetten neki szántam és tartsa meg nyugodtan. Rendkívül boldognak tűnik és oroszul valami olyasmit mondhat, hogy menjünk csak vissza a fülkénkbe, ő mindjárt lepecsételi a vízumainkat és ezzel minden rendben is van. Valóban, negyed óra múlva kezünkben vannak az okmányaink, beléptünk Oroszországba. A fejenként ezer forintos kenőpénz igazán baráti. 

A vonat néhány perc múlva zakatol, már Orosz tájak az ablakokban, erdők, hatalmas folyók, gyárak, városok, estig nézem az elhaladó képeket. Még egy éjszaka zötykölődés és elérjük a végállomást.

No comments:

Post a Comment

Ezt mondom: