8814logo 8814alcim
transparent iamsocial 8814exploreronpicasa youtube sendamessage recommend

Friday 12 February 2010

batad, fülöp szigetek


   Tegnap este megszálltunk a Green View Inn-ben ami jól hangzó neve ellenére a város közepén épült szorosan beékelődve a folyóparti házkupacba. Érdekes épület, bemegy az ember az utcáról aztán lefelé kell haladnia mert az egész a hegyoldalba lett barkácsolva. Reggel kelés után gyorsan ki is jelentkeztünk a -1. emeleti szobánkból, hogy rövid kajálás után a néhány kilométerre lévő völgyben fekvő Bangaan és Batad felé induljunk. Az a terv, hogy az éjszakát a völgyben töltjük így a cuccaink nagy részét hátrahagyjuk itt, banauei szállásunkon. A holnapi éjszakai buszunk úgyis innen indul Manilába, addig ellesznek itt csak a legfontosabbakat cipeljük mivel komoly szintkülönbségeket kell majd gyalogosan leküzdeni. Először Bangaanban állunk meg ami a Batad melletti szomszédos völgyben fekvő kis falu. Elvileg ezt könnyebb megközelíteni de a táv nagyjából 10 km a jól megszokott hegyi utakon így azon gondolkodunk valami járgánnyal kellene lenyomni a táv oroszlánrészét. A falvakba úgysincs semmilyen közúti kapcsolat oda mindenképp gyalog megyünk. Menetrend szerinti busz az elágazásig természetesen nincs, a Jeepney ára elég lehúzó így végül egy oldalkocsis motorbiciklinél kötünk ki. A gazdája elvisz minket hatszáz pesoert, egyikünk mögé ül ketten az oldalkocsiba préselődünk. Az út állapota hasonlóan jó mint annak ami Kabayanba vitt, húsz perc száguldás után úgy érzem az összes vesekövem liszt finomságú porrá vált. Cserébe viszont van friss levegő meg lehet mozizni a tájat amikor kell, megállunk fotózni vagy csak szimplán bámészkodni. 

Háromnegyed óra elteltével elérjük a bangaani elágazást, innen indul az ösvény ami levezet a völgybe. A környéken lévő hegyi falvak ezeréves rizsteraszaikról híresek melyik melyik a falu méretéhez képest kisebb vagy nagyobb, a terepi adottságoknak megfelelően más és más. A bangaani egy kisebb, ezt ejtjük útba előzör. A keskeny völgy alján a falu körülötte a teraszok egészen a hegyek lábáig érnek, néhány még csak elárasztva, néhányban már zöld növények. Bejárjuk az egészet, a helyiek a hüvösben tunyulnak, az iskola gyerekzsivajtól hangos épp tnítási szünet van. A déli nap már keményen érezteti hatását úgyhogy jó félórás bámészkodás után elindulunk Batad felé. Ehhez vissza kell gyalogolni az elágazásig onnan meredek terepen jó fél óra a hágóig, ami tulajdonképpen a lenti völgy kapuja. Mire felérünk jól esik meginni egy kókuszdiót. Lefelé már csak könnyű háromnegyed órás gyaloglás és a faluban vagyunk azaz csak majdnem, mert a falu itt is a völgy alján terül el, teljesen úgy néz ki mint egy kis szinpad egy óriási amfiteátrumban. Teraszok százai veszik körül egészen a hegytetőig, mintha egy topográfiai térkép szintvonalait élőben látnám. Miután szerzünk szállást a hegyoldalban lévő Hillside Innben, a nap hátralévő részét céltalan bámészkodással meg helyi kávé iszogatásával töltjük. Közben vesszük észre, hogy a teraszok a szemben lévő hegyoldalon is folytatódnak, a holnapi túrán lesz mit megnézni. 

A reggeli fények ideálisak a fotózáshoz lövünk is párat aztán a hegytetőre indulunk a teraszok közt. A legtöbb úgy van megcsinálva, hogy a szélén lehet mászkálni de néha eléggé elkeskenyedik a fal teteje, egyensúlyozni kell ha nem akar az ember fejest ugrani az egy szinttel lejjebb lévő palánták közé. Bejárjuk az egészet keresztül kasul a völgy alján lévő vízeséstől a legfelső teraszig, nagy szívás de megéri. Koradélután jó sok fotóval meg élménnyel gazdagabban irány vissza Banaueba. Kivételesen mázlink van mert be tudunk társulni egy Jeepneybe ezzel megspórolunk egy rakás időt, szűk egy óra múlva a városban vagyunk, így az esti buszig még van időnk kimenni Hapao-ba ami egy távolabbi völgy. Megint oldalkocsis motor de ha lehet még szarabb úttal meg még nagyobb sebességgel robogunk. Ezúttal én ülök hátul, a por mellett igyekszem kikerülni bételt rágcsáló sofőrünk folyamatos köpködését is. A fejemet öt percenként beverem a tetővasba, nem európai emberre méretezték ezeket, ugyanúgy mint a buszokat sem errefelé. A ralli jó volt, a táj szép de kezdem úgy érezni, itt Észak Luzonban az infrastruktúra majdnem egyenlő a nullával legalábbis ami a közlekedési hálózatot illeti. Az ember egész napokat el tud tölteni rohadtul unalmas buszokon, ezért is választottuk a mai visszaútra az éjszakai járatot. 

Épp mikor portól vastagon befutunk a szállásunkhoz, találkozunk a franciákkal, nemrég érkeztek Sagadából. Örülök, hogy el tudunk köszönni jó volt velük mászkálni, lassan indulnak haza de levezetésképp még leugranak néhány napra a tengerhez. A mi terveink hasonlóak, Manila után Legaspi majd Donsol, utána pedig Palawan az útvonal. Az eddigi sok rohanás után egy kicsit lassabb tempóval.



No comments:

Post a Comment

Ezt mondom: